Elõdjét, a Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár székesfehérvári Vadásztöltény gyárát 1938-ban létesítették, s a háború végén már több üzeme mûködött a városban, mintegy 1700 fõvel.

1944 végén a német hadsereg az értékesebb gépeket elszállította, ezért a termelés a háború után csak nehezen indult be. A cég 1946-tól Vadásztöltény Gyár néven a patkótól a segédmotorig mindenféle közszükségleti cikket gyártott. Az 1948-as államosítás után 1952-ben döntöttek a híradástechnikára való átállásról, s 1955-ben indult a rádiók sorozatgyártása.

Az R545 jelû, "Jubilate" névre hallgató elsõ rádiókészülékbõl 100 ezer darab készült, de 1958-ban már 220 ezer rádiót gyártottak. 1959-ben hagyta el a gyárat az elsõ fekete-fehér televíziókészülék, s a hatvanas évek végén évente már több mint 200 ezer tévé készült, ezzel a hazai boltokban valóságos verseny alakult ki az Orion és - az idõközben VIDEOTON Rádió- és Televíziógyárra keresztelt vállalatnál készült - VT-tévék között. A KGST-n belüli szakosodás alapján a vállalat komplett részegységeket is gyártott exportra, amelyet a "testvércégek" fõleg képcsõszállítással ellentételeztek. A hadi elektronika termékek gyártása is 1959-ben indult, szovjet licenc alapján készültek rádió adó-vevõ készülékek, valamint mobil híradó rendszereket is gyártottak.

Népszerû termékük volt a hordozható készülék, a legismertebb a TC 1620 Mini-Vidi volt. A fekete-fehér készülékek 1978-tól integrált áramkörös kivitelben készültek, az elsõ színes tévé a szovjet kooperációban készült Color Star volt, amelyet a saját fejlesztésû Munkácsy követett. Az autórádiógyártásnak a Zsiguli gyárral kötött szerzõdés adott nagy lendületet, a hetvenes években egymilliónál is többet exportáltak. Székesfehérváron készültek az elsõ hazai hi-fi kategóriájú sztereórádiók, az Orpheus és a Prometheus.

A KGST számítógépcsaládjának legkisebb darabja, az R-10-es a szakosodás szerint a Videotonnál készült 1971-tõl. Jelentõs volt az exportja, s ekkortól számítják a vállalatot a hazai számítástechnikai ipari fejlesztés egyik fellegvárának. 1981-ben az R-10-esek kifutása után került piacra az R-10-M, majd a közepes teljesítményûnek számító R-11, R-15 és a CM-52-es. 1979-tõl készítette a gyár az IBM kompatibilis monitorokat, akkoriban a foglalkoztatottak száma megközelítette a 20 ezer fõt. A nyolcvanas évek végétõl Videoton Elektronikai Vállalatként mûködött, s gyáregységei voltak Ajkán, Enyingen, Sárbogárdon, Tabon és Veszprémben. Az elsõ tíz legnagyobb magyar vállalat között jegyezték, 1988-ban közel 20 milliárd forintos árbevételt ért el. Kiemelt beruházások eredményeként Közép-Kelet-Európa legnagyobb és legmodernebb gyártókapacitásával rendelkezõ híradástechnikai cége volt.

A rendszerváltás - különösen a kelet-európai megrendelések elmaradása - miatt nehéz helyzetbe került, 1991-ben megindult a felszámolás, s végül három magánszemély, az Euroinvest cég, valamint az MHB alkotta konzorcium vásárolta meg. Késõbb az MHB eladta részét a tulajdonostársaknak. A felszámoláskori hatezres létszám egy év alatt 4300-ra apadt. Az új cég Videoton Holding Rt. néven beszállítóként kezdte meg tevékenységét: elektronikai, informatikai, autóipari háztartási gépipari, telekommunikációs berendezéseket gyártott. 1994-tõl új gyártócsarnokok épültek, a cég egy sor multinacionális céggel - például IBM, Philips - lépett együttmûködésre, újabb vidéki telephelyeket vásárolt, s a korábbi bérmunka tevékenységbõl kilépve szerzõdéses termék gyártóvá vált. A megnõtt gyártókapacitások következtében a cégcsoport létszáma 2000 végére 17,5 ezerre nõtt.