Baross Gábor közlekedésügyi államtitkár 1884-ben Eötvös Lóránd ajánlására meghívta Budapestre a hesseni Marburgból származó, s a kolozsvári egyetemen mechanikusként tevékenykedõ Ferdinánd Süsst, hogy alapítson egy tanmûhelyt magyar (finom)mechanikusok képzésére.

A hazai precíziós finommechanikai szakma igazi meghonosítójának tekintett Süss Nándor a szakemberképzést a budapesti Mozsár utcában létesített Budapesti Állami Mechanikai Tanmûhelyben kezdte el 1886-ban összesen 13 tanulóval.

Süss a tanítás mellett egyedi tudományos mûszerek készítését is vállalta. Amikor 1900-ban az állami támogatás megszûnt és a tanmûhely feloszlott, "Süss Nándor Féle Praecisios Mechanikai Intézet" néven finommechanikai vállalatot alapított Budán az Alkotás u. 9. szám alatt. Itt készültek Eötvös-féle torziós ingák, az út- és vasútépítések, valamint a bányanyitások konjunktúrájában nélkülözhetetlen geodéziai mûszerek, távcsövek, teodolitok, szintezõk.

A mûhely csakhamar szûknek bizonyult, ezért Süss 1905-ben átköltöztette vállalatát egy Csörsz utcai új telephelyre, ahol 1918-ig vezette az intézetet. 1921-ben a cég megvette a Goerz vállalattól az optikaiüveg-csiszolás licencét, nevét pedig egyidejûleg "Süss Nándor Praecisios Mechanikai és Optikai Intézet Rt.-re" változtatta. A két világháború között konjunkturális és dekonjunkturális korszakok váltogatták egymást, 1944-re - az öt évvel korábban Magyar Optikai Mûvek Rt.-re átnevezett - cég végül is nagyvállalattá fejlõdött, és fokozatosan német érdekeltségi körbe került.

A második világháború kirobbanása elõtt lépésrõl-lépésre haditermelésre specializálták a vállalatot, a háború megindulásakor pedig teljes kapacitással a hadigépezet kiszolgálására álltak rá. 1944-ben a gyár egy részét Sopron-Lövõre telepítették át. Budapest ostromában a Csörsz utcai épületek 30 százaléka, a gépek és berendezések körülbelül 50 százaléka elpusztult.

A gyár a háború után szovjet kézbe került, és így a MOM 1946-tól fõként szovjet jóvátételi szállításokra precíziós tolómérõket, mikrométereket, szemüveglencséket, ébresztõórákat gyártott. 1952-ben ismét magyar állami tulajdonba vették, és a cég újra mûszeripari nagyvállalattá fejlõdött. Elsõsorban geodéziai mûszereik fejlesztése volt nagyon látványos, majd 1960-tól a laboratóriumi mûszerek tekintetében lett versenyképes, s több vidéki gyáregységet hoztak létre.

A 80-as évek végére - a szovjet szállítások ellenértékének ki nem egyenlítése miatt - a MOM csõdhelyzetbe került, a vállalatot rt-kre és kft-kre bontották szét, ebbõl több a felszámolás sorsára jutott, néhányat 1995-ben privatizáltak. A mátészalkai optikailencse-gyár a belga Buchman Optical Holdinggé lett, neve ma Buchmann-MOM Rt. Az asztali órákat és különféle mérlegeket gyártó dunaújvárosi MOMERT Rt. a menedzsment és a dolgozók kezébe került. A vállalat Csörsz utcai központi telepét egy német ingatlanfejlesztõ vállalkozás, a Bajor Házépítõk Kft. vette meg.