A vasút javítási igényeinek kielégítésére a magyar állam 1870-ben két gépgyártó telephelyet vásárolt Kõbányán, illetve a Józsefvárosban. Ezek egyesítésével alakult meg a Magyar kir. Államvasutak Gép- és Kocsigyár, amelyet a magyar gépipar mintaüzemének szántak: itt készült el például 1873-ban az elsõ hazai gyártású gõzmozdony.

Néhány éven belül létrehozták a hídgyártó ágazatot, majd a mezõgazdasági gépgyártást is meghonosították. A Kõbányai úti gyárat - a MÁV irányítása alatt - 1880-ban egyesítették a diósgyõri vas- és acélgyárral, s a századfordulóig a Kõbányai út - Orczy út - Golgota utca - Szapáry (Bláthy O.) utca által határolt területen gyorsan nõtt a termelés, a cég pedig az európai rangú mozdonygyártók sorába emelkedett.

A hazai hídépítés 1880 körül kezdõdött nagy korszakában több száz kisebb-nagyobb vasúti híd mellett 1895-ben elkészült Esztergomnál az elsõ nagy Duna-híd, 1896-ban a konzoltartós szerkezetû Ferenc József-híd, majd 1903-ban a Dunát egyetlen ívvel áthidaló, 1913 és 1915 között pedig a gyár cserélte ki a Lánchíd teljes vasszerkezetét.

A Ganz és Társa Rt.-vel közösen kezdte 1923-tól gyártani a Kandó Kálmán féle villanymozdonyokat. Az állami vállalat neve 1925-tõl Magyar kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakra (MÁVAG) változott. Sikeres szerkezetváltás eredményeként már nemcsak jobb hatásfokú - közte a legendává vált, a MÁV-nál 424-es sorszámot kapott - gõzmozdonyokat és kisebb számban villanymozdonyokat, hidakat és vasszerkezeteket, mezõgazdasági gépeket és berendezéseket gyártott, hanem autóbuszokat, teherautókat, különféle motorokat, majd a második világháború idején harckocsikat, repülõgépeket is.

A gyár a háború utáni újjáépítés egyik alapintézményének bizonyult, ezer autóbuszt és teherautót javítottak meg, és 3100 új hidat állítottak fel. A szomszédos - 1946-ban államosított - Ganz Vagongyárral 1959-ben vonták össze Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár néven, s ezzel a cég önálló élete véget ért.

A Fassola Henrik 19. század eleji újmassai hutájából felfejlesztett diósgyõri MÁVAG-részleg egyik "ágából" alakult az államosítások után a DIMÁVAG Diósgyõri Gépgyár (a másik lett a Lenin Kohászati Mûvek). 1963-ban összevonták több más céggel, például a Borsodvidéki Gépgyárral, s az így létrejött Diósgyõri Gépgyár (Digép) foglalkoztatottainak a száma a virágkornak számító hetvenes évek végén meghaladta a 10 ezer fõt.

Az egyik vezetõ hazai hadi- és gépipari cégnek számító Digép a nyolcvanas évek végére súlyos helyzetbe került, s 1990-ben megkezdõdött az immár több mint tíz éve vegetáló vállalat felszámolása. 1996-ban egy magánszemélyekbõl álló befektetõcsoport szerezte meg az idõközben több társaságra szakadt cégcsoportot, majd ismét állami kézbe került, miután 1999-ben a Magyar Fejlesztési Bank tõkeinjekciókkal megmentette a csõdtõl az ismét privatizálásra szánt Digépet.