A híres budapesti fürdõket tápláló forrásokból nyert különféle gyógy- és ásványvizek palackozása a 19. század dereka óta jövedelmezõ üzlet.

Az egyik legismertebb forrás, a margitszigeti feltárását József fõherceg kezdeményezte, a fúrásokat 1866-ban kezdték el, s a 43,2 Celsius fokos, kéntartalmú, meszes gyógyvízre épült az 1869-ben megnyitott Szent Margit gyógyfürdõ, ahol ivókúrákat is tartottak, a szénsavval dúsított vizet pedig Palatinus-víz, majd Szt. Margitszigeti ásványvíz néven palackozta a Szent Margitsziget Rt.

A sziget a század elején a fõváros tulajdonába került, a palackozást pedig a Fõvárosi Ásványvíz Vállalat vette át. A sziget déli részén lévõ Magda-kutat 1936-ban tárták fel, s ennek a vizét is az idõközben megépült sportuszoda melletti ásványvíztöltõ üzembe vezették. Az államosítás után az üzemet összevonták a jéggyárral, az immár Fõvárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat a szikvíz mellett 1968-tól Margitszigeti Kristályvizet is forgalomba hozott. Az 1992-ben alakult részvénytársaságban 79 százalékos részesedést szerzett az üdítõitalát addig is ott palackoztató amerikai PepsiCo, amely ma 100 százalékos tulajdonosa a Pepsi Fõvárosi Ásványvíz és Üdítõipari Rt.-nek. A szigeti üzemben palackozzák a kristályvizet, a Rudas fürdõ mellett pedig az 1999-ig Harmatvíznek, azóta Gellérthegyi Kristályvíznek nevezett ásványvizet.

Szintén a 19. század végén kezdték palackozni a Margit szigettel szemközti Lukács-fürdõt tápláló Kristály forrás szénsavval dúsított vizét, amelyet a Szt. Lukács-fürdõ Vállalat 1905-ben védjegyeztetett. A vizet hamarosan külföldre, még Amerikába is szállították. Az államosítás után a termelés fokozatosan csökkent, s a Kristály Ásványvízüzem 1953-ban megszûnt.

A mai budapesti XI. kerületi Õrmezõn fakadó úgynevezett budai keserûvizekre 1862-ben talált rá Bayer János budaörsi gazda, aki kutat ásott a Dobogó-hegy lábánál és igencsak elkeseredett, hogy nem tiszta vizet talált. Saxlehner András posztókereskedõ azonban megvette Bayertõl a területet, további kutakat ásatott és korszerû palackozóüzemet építtetett, ahol Hunyadi János keserûvíz névre keresztelt nedût palackozott, amelyet 1877-ben védjegyeztetett. A gyógyvíz már a század elejére világhírû lett, külföldre is elkerült. Az államosítás után is folyt a palackozása, 1975-ben a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) kapta meg a palackozás jogát. 1992-tõl a gyöngyösi Élpak Kft. palackozza (a forrás az önkormányzat tulajdona), amely 1997-ben részvénytársasággá alakult.

A környékbeli forrásokból eredt az 1895-ben védjegyeztetett Apenta keserûvíz is, amelynek palackozója évtizedeken át az Apenta Rt. volt. Az államosítás után ez az üzem is a VIKUV kezelésébe került, ma az ezer méter mély kútból felhozott ásványvizet az 1992 óta a német Franken Brunnen GmbH tulajdonában levõ Apenta Ásványvíz és Üdítõital Kft. palackozza. Az Apenta forrástelep szomszédságában épült a Ferencz József keserûvíz telep is, melynek egykor Hirschler Mór volt a tulajdonosa, aki 1877-ben jegyeztette be a védjegyet. Ma ezt a gyógyvizet is az Élpak Rt. palackozza.