Erney Móric és Vécsey Jenõ mérnökök gépjármû- és repülõgép-alkatrészek elõállítására alapították 1916-ban az "Ikarus" Automobil- és Repülõalkatrészgyár Rt.-t.

Az elsõ világháború után fõleg autóhûtõk és egyéb alkatrészek gyártásával foglalkozó céget az 1949-es államosítást követõen az Uhri Testvérek Autókarosszéria- és Jármûgyárával, valamint a Repülõgépgyár Rt.-vel az ekkor alapított Ikarus Karosszéria és Jármûgyárba vonták össze. Autóbusz-karosszériát az Uhri testvérek gyárában már az 1930-as években is készítették, elsõsorban a MÁVAUT és a BSZKRT részére.

Az új vállalat termelése az 1940-es évek végén elérte a napi hat darabot, s az itt gyártott karosszériákhoz a motorokat elõbb a Láng Gépgyárban, 1950-tõl a Csepel Autógyárban állították elõ, az alvázakat elõbb a MÁVAG, majd maga az Ikarus, az egyéb alkatrészeket a gyõri vagon- és gépgyár szállította.

Az elsõ sikertermék az 1953-tól közel két évtizeden át gyártott farmotoros Ikarus 55 típus volt. 1964-tõl a KGST döntése alapján Magyarország szakosodhatott az autóbuszgyártásra. Az Ikarus gyáregységet hozott létre Székesfehérvárott, és új motorgyártás indult Gyõrben. A hetvenes években kezdõdött a nagysorozatú 200-as jelû buszcsalád gyártása. A fejlõdõ országoknak nyújtott segítség keretében a vállalat autóbusz-összeszerelõ üzemeket létesített Irakban, Kubában és Madagaszkáron.

A hetvenes évek végére a gyár 10 ezer darabos éves termelésével Európa legnagyobb gyártója lett, majd a 80-as évek elejére a világ öt legnagyobb buszgyártója közé került, s mintegy 60 országban közlekedtek az Ikarus buszai. A nyolcvanas évek végére, majd a volt KGST-piac, de különösen a Szovjetunió felbomlása után a mintegy 9 ezer munkavállalót foglalkoztató nagyvállalat súlyos válságba került.

Az 1991-ben Ikarus Jármûgyártó Rt.-vé alakult, s még az évben 30 százalékig az orosz Atex-csoportnak értékesített vállalatot hosszas privatizációs huzavonák, s az ezt óhatatlanul kísérõ súlyos pénzügyi nehézségek után 1998-ban adta teljes egészében magánkézbe az ÁPV Rt. Az addig állami kézben volt 64 százalékos részvénycsomagból 10 százalékot a dolgozók vásárolhattak meg, a fennmaradó többségi hányad pedig a Széles Gábor fémjelezte - a részben a Mûszertechnika Rt., részben a Videoton Rt. alkotta - MT-Liz Kft. tulajdonába került.

Az akkor már alig ezernél több buszt gyártó cég az év második felében ismét csõd közeli helyzetbe került a meghatározó orosz piac drámai összeomlása következtében. 1999 végén az Ikarus Rt. vegyes vállalatot alapított IKARUSBUS Rt. néven, melyben a részvények 75 százaléka a francia Renault és az olasz Iveco közös cége, az Irisbus tulajdona. Az IKARUSBUS ma elsõsorban városi, valamint távolsági autóbuszokat gyárt kis sorozatban.