Az elõkelõ pesti polgárság kedvelt találkozóhelye volt mindig is a mai Vörösmarty téren lévõ elegáns kávéház és cukrászda.

Az egykori Színház téren elõször 1861-ben Privorszky Ferenc, a pesti kávéstársaság fõ elöljárója nyitott fényûzõen berendezett kávéházat, amely az ellenzéki írók székhelyévé vált, otthont adott a Deák-párt klubjának is. 1870-ben a kávéházat új tulajdonos vette meg: Kugler Henrik, egy soproni cukrászdinasztia sarja, aki a közeli József (nádor) téren 1858 óta vezette a városszerte kedvelt családi cukrászdát. Kugler az új helyen sok finomságot kínált, a habos, csokoládés kávé, a torták, a különleges likõrök és bonbonok vonzották az arisztokráciát, még a királyi család is törzsvendég lett. Õ honosította meg a francia mignont, amelyet sokáig csak "kuglerként" emlegetett a közönség.

Az idõsödõ Kugler 1884-ben visszavonult az üzlettõl, lótenyésztési szenvedélyének élt, s utóda nem lévén - egy genfi kollégája javaslatára - a svájci cukrászcsaládban 1854-ben született, majd Franciaországban saját üzletet nyitott fiatal Gerbeaud Emilt bízta meg az akkor már Gizella téri Kugler-cukrászda vezetésével.

Gerbeaud nyomban újításokat vezetett be: külsõ megrendelésekre is dolgozó cukrászüzemet hozott létre, növelte az alkalmazottak számát, csomagolónõket és szállítókat is munkába állított, a választékot pedig új termékekkel - vajas, párizsi és más hasonló krémekkel, többszáz-féle teasüteménnyel, csemegecukorkával - bõvítette. 1886-ban egy kis csokoládégyárat is indított, amelyet 1904-ben a Duna utcai telepre helyezett át. Megkezdte a csokoládébonbonok gyártását, melyek közül a konyakosmeggy lett a legnépszerûbb.

Üzemét egyre jobban gépesítette: a század végén már 150 alkalmazott dolgozott nála. Jellegzetes, mûvészi igénnyel készült, saját tervezésû díszdobozaiban árusította csemegecukorkáit és bonbonjait. Gerbeaud nem tartotta titokban receptjeit, gyártási eljárásait, s ezzel külföldrõl hozott újításai valósággal megreformálták a hazai cukrászatot, üzemei pedig meghonosították az ágazatban az iparszerû termelést.

Évtizedekig használta a bevezetett Kugler nevet, majd 1908-ban "Kugler utóda Gerbeaud Rt." néven céget alapított, amelyhez 1909-ben hozzácsatolta a fiumei csokoládégyárat, ez lehetõvé tette a kakaó vámmentes beszerzését és feldolgozását. A cég több fióküzletet is nyitott a fõvárosban, nyáron a városligeti Royal Gerbeaud Pavilon is várta a vendégeket, s a Royal Szállóban is mûködött egy fiók. Az elsõ világháborúban nagy károkat szenvedett céget Gerbeaud 1919-es halála után felesége vezette 1940-ben bekövetkezett haláláig, akkor két veje vette át az irányítást, akik aztán 1945-ben külföldre távoztak.

Mivel az államosítás után a külföldön élõ leszármazottak perrel kötelezték a magyar államot az üzlet nevének megváltoztatására, az 1950-tõl Vörösmarty Cukrászda néven mûködött tovább. 1984-ben - Gerbeaud Budapestre érkezésének 100. évfordulóján és a családdal való megegyezést követõen - a cukrászda vezetõsége kezdeményezte a Gerbeaud név visszavételét, ezért a nevet védjegyeztették. A HungarHotels kezelésében üzemelõ cukrászdát, a teljes ingatlant és a védjegyet 1995-ben a német Müller AG tulajdonában lévõ Immo-Müller Kft vette meg, s a felújított Gerbeaud - jelenleg a brit Eurest társaság osztrák tagja üzemeltetésében - sörözõvel, étteremmel és különtermekkel kibõvítve mûködik.