A svájci származású Ganz Ábrahám 1845-ben indította be öntödéjében a munkát, s már a Lánchíd öntöttvas kereszttartóinak nagy részét is az õ vezetésével állították elõ.

Az 1850-es években Ganz szabadalma alapján a Monarchia területére kiterjedõen bevezette - elõször Európában - a vasúti kerekek kéregöntéses eljárását. A gyorsan fejlõdõ vállalat élére 1867-ben, Ganz halálakor Mechwart András került, aki 1899-ig a Ganz és Társa Rt. vezérigazgatója volt.

Mechwart öt telephelyes nagyvállalattá fejlesztette a céget, idõközben megszerezte az Elsõ Magyar Vagongyár Rt. Kõbányai úti gyárát, mely napjainkig a cég központi telephelye, s 1878-ban a budai Kacsa utcában egy villamossági mûhelyt, majd osztályt hozott létre (a késõbbiekben ebbõl jött létre az idõlegesen önállósodott Ganz Villamossági Gyár a II. ker. Lövõház utcai telepen). 1874-tõl kezdték el gyártani a rövidesen világhírû Mechwart-féle gabonaõrlõ hengerszéket. A századfordulón a Ganz volt Magyarország egyik legnagyobb, külföldön lévõ gyáregységgel is rendelkezõ vállalata.

Az elsõ világháború után a beszûkült hazai piachoz túlméretezettnek bizonyultak a gépipari üzemek, s 1927-ben Magyar Általános Hitelbank kezdeményezésére - amely 1894 óta volt a Ganz-gyárak fõrészvényese - a Ganzba olvasztották a Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-t, valamint a Lipták és Társa Építõ és Vasipari Rt.-t. 1929-tõl a cég új neve - az 1906-ban visszakerült villamossági gyárral együtt - Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. lett. A 30-as években a Jendrassik-féle dízelmotorok szabadalmaztatása jelentette a fejlõdést a Ganznak. 1934-ben indult el az Árpád sínautóbusz Budapest-Bécs között, a 220 lóerõs Ganz-Jendrassik-motorral. Ezt követték a Duna-tengerjáró- és folyami szállítóhajók, szintén Jendrassik-féle erõgépekkel.

Az 1946-ban állami tulajdonba került konszernrõl három évvel késõbb leválasztották a Ganz Villamossági Gyárat és a Ganz Hajógyárat, míg a fõ profilt a Ganz Vagongyár vitte tovább. 1959-ben hozták létre a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárat, mely 20 ezer dolgozójával akkor az ország legnagyobb cége lett. A gyárban egyebek mellett dízel- és villanymozdonyokat, motorvonatokat, villamosokat, turbinákat, szivattyúkat, híd- és vasszerkezeteket állítottak elõ, majd késõbb éveken át atomerõmûvi berendezésekkel is foglalkoztak. 1973-tól indult a Ganz-Schindler-féle felvonók gyártása. A már a nyolcvanas évek eleje óta megrendeléshiánnyal és egyre nagyobb adósságállománnyal küszködõ cég felszámolási eljárását 1987-ben a szanálási tárcaközi bizottság elrendelte.

A Ganz-Mávag 1988-ban szétválással megszûnt, és létrejött hét utódvállalat, négy leányvállalat és három közös vállalat. Jelenleg több mint 40 olyan vállalkozás van, amely a Ganz nevet vagy márkanevet jogosan használja. A jelentõsebbek egyike a Ganz Gépgyár Holding Rt., amely jelenleg a menedzsment és a dolgozók tulajdonában van. A szebb napokat látott Ganz Hunslet Rt.-t 1989-ben a brit Telfos-csoporttal hozta létre vegyes vállalatként a Ganz Vasúti Jármûgyár, majd többszöri tulajdonosváltozás után a cég ellen 1999-ben felszámolási eljárás indult.

A Ganz Villamossági Gyár, 1964-tõl Mûvek - több vidéki telephellyel gyarapodva - többek között villamos motorvonatokat és generátorokat állított elõ. A rendszerváltás idejére szintén súlyos helyzetben lévõ cég - túlélése érdekében - 1990-ben az olasz Ansaldo Invest Spa-val vegyes vállalatot hozott létre, amelyet - a kilencvenes évek adósságteher alatti bukdácsolása után - az olaszok 2000-ben eladtak a Transelektro Rt.-nek. Lövõház utcai telepét - hosszas huzavona után - részben a Mammut-csoport szerezte meg, majd az állam tulajdonában maradt rész milleniumi hasznosítását rendelte el kormányhatározat.