Schmidt Péter, a pesti születésû, Bajorországban tanult sörfõzõmester elsõként ismerte fel, hogy az akkori Kõérfölde (a késõbbi Kõbánya) területén lévõ, kiegyenlített hõmérsékletû, egyenletes páratartalmú pincejáratok kiválóan alkalmasak sörraktározás céljára.

 

1844-ben nyitotta meg üzemét, majd - példáját követve - 1854-ben Barber Ágost és sógora, Klusemann Károly építtettek üzemet a külsõ Jászberényi úton a pincék fölé. Barber és Klusemann Serfõzõház néven kezdték meg mûködésüket, 1855-ben pedig megalakult a Kõbányai Serház Társaság.

Ez utóbbit vette meg 1862-ben Dreher Antal, az osztrák schwechati serfõzde tulajdonosa, s a cég ezután "Dreher Antal Serfõzdéje Kõbányán" néven mûködött tovább. Fia, ifjabb Dreher Antal 1870-ben vette át a négy Dreher serfõzde (Kõbánya, Michelob, Schwechat és Trieszt) vezetését. Korszerû gyárában az elsõ világháború elõtt már 800 munkást alkalmazott és termelése elérte az évi egymillió hektolitert. Az 1907-tõl Dreher Antal Serfõzdéi Rt. néven mûködõ cég 1923-ban létrehozta a Dreher és Maul Kakaó és Csokoládégyárat, ott készült elõször csokis parány.

A Barber és Klusemann Serfõzõházból 1867-ben alakult az Elsõ Magyar Részvényserfõzõde, melynek vezetõ részvényese volt a svájci származású Haggenmacher Henrik. Az akkor már Budafokon is sörgyárat üzemeltetõ üzletember 1907-ben megalakította a Haggenmacher Kõbányai és Budafoki Sörgyárak Rt-t., amelynek kõbányai gyára a Maglódi út 25. sz. alatt 1912-ben kezdte meg a termelését.

Az elsõ világháborút követõ erõteljes kereslet-visszaesés kivédésére az említett három vállalat elõbb az 1920-as években kartellbe tömörült, majd 1933-ban egyesült Dreher-Haggenmacher Elsõ Magyar Serfõzde Rt. néven. A cég 1938-ban alaptõkéjét tekintve a 8. legnagyobb hazai ipari vállalkozás volt sörgyárral, pamutfonodával, csokoládé-, szénsav-, szesz- és jéggyárakkal, s érdekkörébe tartozott több nagy szálloda is (például Hungária, Nemzeti, Ritz).

1949-ben - egy évvel az államosítás után - a Dreher-Haggenmachert további 3 kõbányai sörgyárral összevonva hozták létre a Kõbányai Sör- és Malátagyárat. A gyár adta akkor a hazai sörtermelés 87 százalékát, s az 1980-as évek elejéig meg is tartotta ezt a nagyságrendet. A Kõbányai Sörgyár az elsõ hazai licencsört - a Tuborgot - 1982-ben kezdte el gyártani. 1992-ben részvénytársasággá alakult, 1993-ban a világ harmadik legnagyobb sörgyártója, a dél-afrikai South African Breweries (SAB) többségi tulajdonába került, s az addig Kõbányai Sörgyár néven mûködõ vállalat 1997-ben megvásárolta a "Dreher" nevet a családtól, azóta Dreher Sörgyárak Rt.

Az 1893-ban alapított Nagykanizsai Sörgyár Rt.-t, késõbb Király Serfõzde Rt-t a Dreher-Haggenmacher 1928-ban megvásárolta, majd öt évvel késõbb leállította. A második világháború után újraindított gyárban - 1959-tõl a Söripari Vállalat egységeként - készítették a Balatoni világost. A Kanizsa Sörgyár 1997-ben ismét elveszítette önállóságát: a Dreher tulajdonába került, amely 2000-ben ismét leállította a gyárat.

Az 1895-ben alapított Soproni Serfõzde és Malátagyár Rt., késõbb Sopron-Kõszeg Polgári Serfõzdék Rt. a szocializmus idején szintén a Söripari Vállalat részeként üzemelt, majd 1992-ben az osztrák Brau AG érdekeltsége lett, itt készül a Soproni Ászok.