Frutti cukorka, Diana sósborszesz, Mambó magnó, Pitralon arcszesz, Tuto lakat – emlékszik még a régmúlt márkáira? Ha igen, kattintson és emlékezzen velünk, ha nem, ismerje meg õket!

A védjegy, mint kereskedelmi fogalom 1876 óta ismert nálunk. A németes hangzású család- és a belõlük létrejött cég-, illetve márkanevek részben zsidó, részben sváb, szász vagy osztrák eredetûek. Ugyanakkor meghonosodtak idehaza olyan márkanevek is, amelyek ipari háttere valahol az országhatárokon túl találtatott (Singer varrógép, Oetker sütõpor, Bata cipõ), így aztán sokan ezeket is magyarként õrzik emlékezetükben. Különlegesnek mondható a Dreher helyzete, amely mind a sör-, mind a keksz- és ostyagyártásban nagyobb név lett itthon, mint hazájában, Ausztriában.

A második világháborút követõ államosítások után sajátos helyzet állt elõ. Az önként vagy kényszerbõl távozott cég- és márkatulajdonosok távollétében a bevezetett márkák, akár jogilag tisztázatlan helyzetben is, tovább éltek: ez történt például az Unicummal, a Tungsrammal, a Zsolnayval, a Herz és Pick szalámikkal. Az ebbõl támadt, évtizedekig húzódó jogvitákat majd csak többnyire a privatizáció idõszakában, az örökösöknek a magánosításba történõ bekapcsolódásával lehetett lezárni.