Fáy András Pest megyei táblabíró és író kezdeményezésére alakult meg 1839. december 15-én a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár-Egyesület. Az 1867 végén alapított Magyar Általános Hitelbank már alapításakor a legjelentõsebb magyarországi banknak számított.

Fáy András alapítványt javasolt 200 részvényessel, 40 000 forint alaptõkével, amelyet az alapító tagok 200 forintonként adtak össze, s azt a kisemberek apró megtakarításainak összegyûjtésére szánták. A kezdetben tisztán humanisztikus intézmény azonban rövidesen profitorientált, s az egyik legerõsebb pénzintézetté fejlõdött, 1845-ben részvénytársasággá alakult. Üzletkörét betétek kamatoztatása, váltókölcsönök és ingatlanokra kihelyezett jelzálogkölcsönök folyósítása képezte. Tevékenysége - amely ekkor még csak Pest megye területére korlátozódott - folyamatosan bõvült.

A kiegyezést követõ idõszakban indult igazán gyors fejlõdésnek. 1868-ban az alaptõkét 1 millió forintban állapították meg, de már 1872-ben 2,4 millió forintra emelték. Nagy szerepet játszott a 19. század végén erõteljesen megindult budapesti házépítkezések finanszírozásában. Ekkor már közremûködött más megyék, városok és községek számára kötvénykölcsönök nyújtásában, továbbá jelentõs hiteleket folyósított helyiérdekû vasutak, hidak, közutak építésére. 1894-ben alapított leányintézete, a Hazai Bank Rt. révén számos iparvállalatban szerzett érdekeltséget.

Az elsõ világháború és az azt követõ pénzromlás a Takarékpénztárnál óriási értékpusztulást idéztek elõ. Alaptõkéje és tartalékai a töredékére csökkentek - takarékpénztári jellegébõl adódóan rendkívüli módon ki volt szolgáltatva a betétesek hangulatának -, s csak az 1924-25. évi stabilizáció után erõsödött meg ismét. Ezt a folyamatot törte meg a nagy világválság, s csak a világháború elõestéjére tért újra ma-gához: a fokozódó inflálódás, a háborús konjunktúra és az áruhiány miatti kényszertakarékosság hatására a megtakarítások állománya ismét jelentõsen nõtt. 1948. január 1-jén állami tulajdonba került, majd felszámolták. Üzletágait az Országos Takarékpénztár vette át.

A kiegyezés évében, 1867 végén alapították a Magyar Általános Hitelbankot, amely - a mögötte álló Rothschild-csoport erejének köszönhetõen - már alapításakor a legjelentõsebb magyarországi banknak számított 6 millió koronás alaptõkéjével.

A Hitelbank - amely kezdettõl fogva rivalizált az 1840-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal - gyorsan építette ki ügyfélkörét, az az idõ tájt lázasan iparosodó Magyarország legjelentõsebb cégeinek folyószámláit vezette és hitelezett nekik. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat épített ki, cukor-, szén-, dohány- és sóüzleteket finanszírozott, államkölcsönöket szervezett. Az elsõ világháború elõttre érdekeltségei szinte az egész magyar gazdaságot behálózták, övé volt például a Magyar Általános Kõszénbánya Rt., a Ganz-csoport és a Láng Gépgyár, szinte az egész magyar cukoripar, a teljes magyar len- és pamutipar, a Hungária Egyesült Gõzmalmok Rt., de még a Révai kiadó is.

A világháborús konjunktúra csak megerõsítette helyzetét, s azt követõ inflációs idõszakban sem rendültek meg pozíciói. Bár a Monarchia szétesésével fiókokat, érdekeltségeket és hatókört vesztett, a Rothschildok révén megszerzett nemzetközi kapcsolataival már az 1924-25-ös stabilizáció után külföldi kölcsönöket szervezett a fõvárosnak és a vármegyéknek. Ipari érdekeltségeit ez idõ tájt is tovább gyarapította, s bár a világgazdasági válság, amely hitelválság is volt, e bankot sem kímélte, végül is megmaradt Magyarország vezetõ pénzintézetének.

A német tõke fokozatos hazai térnyerésével párhuzamosan legfõbb részvényese a Dresdner Bank lett, s részben ennek is köszönhette, hogy még talán konkurenseinél is jobban profitált a háborús készülõdés konjunktúrájából. A háború után a bank fõrészvényesévé - a német tulajdonú papírok birtokjogának átszállásával - a Szovjetunió vált. Sorsát megpecsételte az 1947-es államosítás, szervezete pedig beolvadt a Magyar Nemzeti Bankba.