Forrás: www.totalcar.hu
Már a XIX. században voltak próbálkozások az omnibusz motoros közlekedési eszközökkel való felváltására. 1897-ben Székesfehérvár városának csöndjét verte fel néhány hónapig egy Daimler motorjának durrogása. Az 1900-as évek elején egyre gyakrabban jelennek meg híradások egyes városok között meginduló "automobil-közlekedésrõl".
 |
|
|
 |
|
Csonka János által tervezett postaautomobil személyszállításra alkalmas felépítménnyel, amelyet
Glattfelder Jakab kocsigyára készített. |
|
Az elsõ magyar autókiállítás nyitotta meg a magyar motorizáció fejlõdését. A rákövetkezõ évtizedben számosan kísérleteztek autógyártással, sõt, motorkerékpárok készítésével is. Mire 1905 tavaszán a második Budapesti Nemzetközi Autókiállítás megnyitotta kapuit, az automobil lassan beszivárgott a köztudatba. Még mindig nem jelentett sokkal többet úri passziónál, ám közhasznú jelentõsége, ha lassan is, de növekedésnek indult.
Már a XIX. században voltak próbálkozások az omnibusz motoros közlekedési eszközökkel való felváltására. 1897-ben Székesfehérvár városának csöndjét verte fel néhány hónapig egy Daimler motorjának durrogása. Az 1900-as évek elején egyre gyakrabban jelennek meg híradások egyes városok között meginduló "automobil-közlekedésrõl". E hírekkel azonban óvatosan kell bánni, hiszen az egykorú sajtóban éveken keresztül nemcsak a közúti közlekedésben használt gépjármûvek megjelölésére használták az automobil kifejezést, hanem a kötöttpályás, azaz vasúti közlekedés benzinmotorral hajtott kocsijaira is.
|
|
 |
|
|
Dedics Ferenc elsô levélpapírja rajta saját kész¡tésû motorkerékpárjával... |
|
Ez utóbbira végül sikerült megkülönböztetõ jelzést
találni, így 1905-tôl már a motorkocsi megnevezéssel illették az önjáró
vasúti kocsikat. Debrecen és Nagyvárad között az egyik legelsõ magyar automobilkereskedõ, Bárdi József létesített
közvetlen járatot, mások Szatmár és Mátészalka, illetve Beregszász és
Munkács között kísérleteztek. Ezek voltak a legközismertebb
próbálkozások.
A csecsemõkorú magyar autóipart e kezdeményezések még hidegen hagyták. A Magyar Posta 1902-ben vásárolt néhány négykerekû automobilt, köztük Szám Géza legújabb alkotását. Valószínû, hogy a kísérletezõ kedvû mechanikus ismét francia mankót vett igénybe postaautója elkészítéséhez. Az újabb próba oda vezetett, hogy 1904-ben a Posta ismét versenytárgyalást hirdetett négykerekû postajármûvek beszerzésére. A gyõztes Csonka János konstrukciója lett.
|
|
|
 |
A Posta elõször 8, majd 40 gépkocsit rendelt meg,
amelyekkel "a levélzárlatok közvetítésén kívül, egyrészt a
székesfõvárosba érkezõ express postai csomag-küldemények lesznek
kézbesítve ... másrészt pénzes zárlatok sûrû közvetítésére fog
használtatni s így a pénzesanyag kapkodás nélkül, nagyobb biztonsággal,
de egy úttal a megkívánt gyorsasággal lesz a mozgópóstákhoz
közvetíthetõ". Ezeket a jármûveket a Röck István Gépgyár, és a gyõri
Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. készítette el. Gyõrött már 1903-ban
készült az osztrák hadsereg megrendelésére egy négykerékhajtású és
-kormányzású teherautó, sõt szintén osztrák kérésre több alvázat is
összeszereltek.
|
|
 |
|
|
Dedics Ferenc kísérleti automobilja... |
|
E két gyártó mellett egy malomipari berendezések
készítésével foglalkozó cég is színre lépett, amely ekkor még jóval
kevesebb figyelmet kapott. 1904 végén több lap is megírta, hogy a
Podvinecz és Heisler malomipari gépgyár megvásárolta az aacheni Cudell
gyár berendezéseit, és hamarosan megkezdi az automobilok gyártását.
Évekkel késõbb a cég úgy hirdette magát, hogy "Magyarország legrégibb autógyára, 1898-ban",
egy 1930-ban megjelent autós évkönyv szerint már 1900-ban szereltek
össze automobilokat. Elsõ szélesebb nyilvánosságot kapott
hadmûveletükre azonban csak 1905 folyamán került sor.
|
|
|
 |
|
... és kortársa Bory József díjnyertes kiskocsija. |
|
A fõvárosi próbálkozásokon kívül vidéken is éltek kísérletezõ kedvû mesteremberek.
Szárits János Délvidéken, Szabadkán élt és alkotott. Imádta a
kerékpárversenyzést, majd amikor megjelentek az elsõ motorkerékpárok az
Osztrák-Magyar Monarchia területén, õ is vásárolt magának egyet. Az
1900-as évek elején összeeszkábált pár motorkerékpárt, és egy roppant
primitív formájú autócskát, de fizetõképes kereslet híján visszatért a
versenyzéshez. Bory József, aki egy rövid ideig "Elsõ Magyar Automobil
Gyár" néven hirdette magát, Székesfehérváron próbálta megteremteni a
hazai autógyártás alapjait.
Miután kitanulta a géplakatos, és mechanikus mesterséget, 1901-ben átvette édesapja gépmûhelyét, amelyet "több szerszámgéppel felszerelve, motorikus erõre rendeztünk be. Az egyéb gépmunkákon kívül új kerékpárokat kezdtünk készíteni. Tavaly óta motoros kerékpárokat is készítünk" - írja 1904-ben kelt ösztöndíjkérelmében. Az utazási ösztöndíjat megkapván Németországba ment, ahol a galvánplasztika és a cseppfolyós levegõ ipari felhasználhatóságán túl az automobiltechnikát is tanulmányozta.
|
|
 |
|
|
Bory József levélpapírja a merész megjelöléssel: "Elsô magyar automobilgyár". |
|
A Berliner Motorwagen Fabrik Gmbh. cégnél állt alkalmazásban, mint szerelõ. Itt alkotta meg, és szabadalmaztatta fogaskerék nélküli váltómûvét. Amikor 1906-ban hazatért, egy Fái nevû ember finanszírozásával automobilgyárrá alakította a székesfehérvári mûhelyt. A "Bory és Fái Elsõ Magyar Automobilgyár Székesfehérvár" még állami segélyt is kapott, ezen kívül 1907-ben, a III. Budapesti Nemzetközi Autókiállításon a Bory féle kisautó díjban is részesült. E háttér birtokában vágtak bele egy kisebb széria elkészítésébe, azonban amilyen szép volt az elmélet, oly csúfosan sikerült a gyakorlat. 1911-re Bory feladta gépjármûvekkel kapcsolatos álmait, és Budapestre költözött. A mûhelyt testvére, Pál vezette tovább.
A sajtó megnövekedett szerepérõl, és a hazai gépjármû-kereskedelem elsõ képviselõirõl olvashatnak a következõ részben.
