A versenyképesség fogalmát úgy fogal­mazhatjuk meg, hogy az nem más, mint a versenyben történõ helytállás képessége. Tehát arra keresünk vá­laszt, hogy miért sikeres gazdaságilag egy ország vagy egy vállalat. Scott és Lodge ma már klasszikusnak számító meghatározása szerint egy nemzetgaz­daság versenyképessége a nemzetgaz­daság azon képességét jelenti, hogy a nemzetközi kereskedelemben úgy ké­pes létrehozni, termelni, elosztani és szolgáltatni termékeket, hogy közben saját termelési tényezõinek hozadéka növekszik.

Ha az üzleti élet és a vállalatok szempontjából kívánjuk meghatározni a versenyképesség mibenlétét, akkor azt mondhatjuk, lényege az, hogy a nemzetek miként képesek létrehozni és fenntartani egy olyan környezetet, amely fenntartja vállalkozásaik ver­senyképességét.

A gazdasági siker a jólétben jelenik meg. A nemzetek jólétérõl való gon­dolkodás a közgazdaságtan kezdetéig nyúlik vissza. De több évszázados az a gondolat is, hogy a nemzetgazdaságok ereje megméretõdik az egymással foly­tatott nemzetközi kereskedelemben. A versenyképesség vizsgálatának az a célja, hogy felfedjük azokat a tényezõ­ket, amelyek hatással vannak a jólétre, a gazdaságok eltérõ helyzetére, a vál­lalatok gazdasági eredményességére; és elemezzük a versenyképességet be­folyásoló tényezõk közötti kapcsolat­rendszer mûködését.

A versenyképességgel foglalkozó kutatások során fontos tényezõcso­portokat és kapcsolatokat azonosítottak, amelyek hatással vannak a gaz­dagság és a jólét változására. A ténye­zõket általánosan csoportosíthatjuk úgy is, hogy milyen gazdasági egység szintjén hatnak. A versenyképességet meghatározó tényezõk egy része a nemzetgazdaság egészére hat. Más té­nyezõknél a hatások egy-egy iparágra terjednek ki. Végül vannak olyan té­nyezõk, melyek a vállalatok szintjén értelmezhetõk. Tehát a versenyképes­ség kapcsán nemcsak a nemzetgazda­ságokról, hanem iparágakról, azaz azonos terméket vagy szolgáltatást elõállító vállalatok csoportjáról vagy vállalatokról is beszélhetünk.

A vállalati versenyképesség kategó­riája azért fontos, mert a gazdaságok­ban elõállított érték forrása a vállalat. A vállalati versenyképesség fogalmát Chikán Attila és Csákó Erzsébet a kö­vetkezõ módon határozták meg: azok a vállalatok tekinthetõk versenyképes­nek, amelyek a társadalmilag elfogad­ható normák betartása mellett a szá­mukra elérhetõ erõforrásokat minél nagyobb nyereségfolyammá képesek átalakítani, képesek a mûködésüket befolyásoló környezeti és a vállalaton belüli változások észlelésére és az e vál­tozásokhoz történõ alkalmazkodásra annak érdekében, hogy a nyereségfo­lyam lehetõvé tegye tartós mûködõké­pességüket. A vállalati versenyképes­ség vizsgálatakor a gazdálkodás során alkalmazott tágan értelmezett me­nedzsmentmódszerek fejlettségét és korszerûségét vizsgáljuk.

A vállalati versenyképességet rész­ben az általános gazdasági környezet minõsége határozza meg. A környezet befolyásoló szerepének megértését se­gíti Michael Porter modellje, mely négy fõ tényezõt különböztet meg: a rendel­kezésre álló erõforrások minõségét, a vállalatok közötti versenyt és stratégiát befolyásoló környezeti tényezõket, a kereslet fejlettségét és a kapcsolódó és támogató iparágak fejlettségét. Az egyes tényezõcsoportok szerepe kü­lönbözik a gazdasági fejlettség szintjei szerint. A fejlõdõ országok esetében különös jelentõségük van az erõforrá­soknak; közülük is kiemelkednek a ter­mészeti erõforrások, míg a fejlett gaz­daságokban a folyamatos újítás kap ki­tüntetett szerepet. A vállalatok újítási képességeinek lehetõségét növeli, ha az azonos tevékenységet végzõ vállala­tok és a hozzájuk kapcsolódó, kiegészí­tõ tevékenységet végzõ vállalatok, va­lamint az õket anyagokkal, alkatré­szekkel, gépekkel ellátó vállalatok föld­rajzilag is egymás közelében vannak.