A tisztább termelés fogalmát az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) megbízásával mûködõ szakértõi cso­port dolgozta ki 1989-ben. Eszerint a tisztább termelés olyan megelõzõ., in­tegrált szemléletû, illetve a folyamatos javításra törekvõ stratégia, amely meg­követeli, hogy a termék, szolgáltatás vagy termelési eljárás életútjának min­den szakaszában elérjék a rövid és a hosszú távú egészségi és környezeti kockázatok megelõzését és minimális­ra csökkentését. A tisztább termelés az Ökológiai és a gazdasági hatékonyság növelését párhuzamosan kívánja elérni.

Az 1980-as évek végétõl Európában és az Egyesült Államokban számos olyan program indult, illetve vállalati gyakorlat vált közismertté, mely a szennyezés megelõzésének elvét helyez­te elõtérbe. Fõ szlogenné vált, hogy a „szennyezés megelõzése kifizetõdõ". A vállalatok és a környezeti tanács­adók fölismerték, hogy sokkal hatéko­nyabb és olcsóbb, ha a környezeti me­nedzsment nem a levegõ-, víz-, zaj- és egyéb kibocsátásokra koncentrál, ha­nem e szennyezések forrásainak föltá­rására s a fonásnál történõ beavatkozás­ra. Ennek formái igen változatosak le­hetnek: a nyers- vagy alapanyaginput megváltoztatása; a toxikus alapanya­gok kiváltása nem mérgezõekkel; az anyag- és energiafölhasználás csök­kentése. Ráadásul a nyersanyag- és energiaköltségek csökkentése elõsegí­ti a folyamatok hatékonyságának és jö­vedelmezõségének növelését, fokozva a vállalatok versenyképességét. Ezek az ún. alacsony beruházási költségû intézkedések (vagy „alacsonyan csüngõ gyümölcsök") általában a gyorsan megtérülõ, egyszerû, kézenfekvõ - bár éppen emiatt sokszor nehezen látható - megoldásokat foglalják magukba.

A forrásnál történõ beavatkozások közé tartozik a termék összetételének módosítása azért, hogy a gyártás so­rán, a használatkor vagy a használat után ne okozzon környezetterhelést. Mivel a tervezés fázisában kell a kör­nyezeti szempontokat beépíteni a vál­lalati folyamatokba, ezért terjedtek el olyan fogalmak, mint például a környe­zettudatos terméktervezés és a szétszerelhetõségre tervezés.

A forrásnál történõ szennyezés csökkentéséhez tartozik a termelési fo­lyamat vagy technológia kisebb-na­gyobb változtatása is vagy a termelési folyamat teljes átalakítása az anyag- és energiatakarékosság, illetve a szennye­zés csökkentése érdekében. Ide tarto­zik továbbá a termelési folyamat során keletkezõ melléktermékek, hulladék és szennyezõ anyagok visszaforgatása nyersanyagként vagy más összetevõ­ként a folyamat valamely fázisába. Ta­pasztalatok szerint nagyon sok terüle­ten lehet a termelési folyamatokat vi­szonylag kis költségekkel fejleszteni. Ehhez - mint minden más újító intéz­kedéshez - nélkülözhetetlen a válto­zásra és változtatásra való hajlandó­ság. Ebben döntõ szerep hárul a felsõ vezetésre, elkötelezett környezeti fe­lelõsségére és példamutatására.

Tisztább termelésrõl tehát akkor beszélhetünk, ha az ökológiai hatáso­kat a termék, szolgáltatás, illetve a ter­melési folyamat teljes életciklusán keresztül figyelemmel kísérik. Tulajdon­képpen a tervezés fázisától kezdve a termelésen és a felhasználói használa­ton át a fogyasztás utáni fázisig kell ter­jednie a káros környezeti hatások elemzésének és elhárításának. Ezt ne­vezik a „bölcsõtõl a sírig" szemlélet­nek. Megvalósításának három alapel­ve a folyamatos javítás, a megelõzés és az integrált szemlélet. A megelõzõ szemlélet integrálását követeli meg a vállalati értékteremtõ folyamatok minden egyes lépésébe. A megelõzõ intézkedéseknek három csoportja van: