A tevékenységmenedzsment vagy termelésmenedzsment (operations management) feladata a transzformációs folyamatok irányítása és menedzselése, melyek során az inputokból késztermékeket és szolgáltatásokat állítanak elõ. A tevékenységmenedzsment tulajdonképpen a tágan értelmezett „termelési" rendszer megtervezésével és mûködtetésével foglalkozik: szolgáltatások éppen úgy lehetnek a transzformációs folyamatok eredményei, mint kézzel fogható termékek.
E rendszer elemei az inputok, a folyamatok, az elõállított outputok és azok az információáramlások, amelyek biztosítják a kapcsolatot a vállalat környezetével, beleértve a vevõket is. Az inputok mindazok az erõforrások (munkaerõ, menedzserek, létesítmények, berendezések, alapanyagok, vásárolt szolgáltatások, föld, energia stb.), melyeket a folyamatokhoz felhasználnak annak érdekében, hogy értéket adjanak az inputokhoz (értékteremtés), s a fogyasztónak általa értékelt outputot állítsanak elõ. Egyre inkább terjed az a felfogás, hogy a „fogyasztó" vagy a „vevõ" nemcsak a végsõ felhasználót jelenti, hanem a termelési/szolgáltatási folyamat következõ fázisát. A „belsõ vevõk" megfelelõ kiszolgálása éppen olyan fontos lehet, mint a végsõ felhasználóé, hiszen ez a szemlélet biztosíthatja az eredményes és hatékony mûködést.
A transzformációs folyamatok különbözõk lehetnek: a fizikai transzformáció (a klasszikus termelés) mellett lehet szó például helyváltoztatásról (szállítás), jelenthetnek idõbeli transzformációt (tárolás), de akár mentális változást (pl. szórakoztatóipar) is. A tevékenységmenedzsment döntései termelõ és szolgáltató tevékenységek, nyereségorientált és nonprofit szervezetek esetében egyaránt megjelennek, s hatékony menedzselésük nagymértékben befolyásolja a szervezetek üzleti teljesítményét.
A tevékenységmenedzsment elsõ feladata a termelési és szolgáltatási stratégia prioritásainak meghatározása: milyen képességekre (talapvetõ képességek), milyen versenyelõnyökre épít a cég. A termelési stratégiának támogatnia kell a vállalat által követett versenystratégiát, a piac által értékelt versenytényezõket (ár, minõség, rugalmasság, megbízhatóság, szolgáltatás). Ezt követi a folyamatok megtervezése, kialakítása: a klasszikus mûhelyrendszer nagyfokú rugalmasságot biztosít, széles termékválasztékot képes kezelni, míg a tipikus folyamatrendszer (sorozatgyártás) kevesebb termékváltozat gazdaságosabb elõállítását teszi lehetõvé. Napjainkban a termelési technológia fejlõdése és a fogyasztói igények differenciálódása egyre inkább lehetségessé, illetve szükségessé is teszi, hogy a méretgazdaságosság mellett a választékgazdaságosságra is építsenek vállalatok, s a tömegtermelési technológiák elõnyeit kihasználva szolgálj ák ki a különbözõ vevõi igényeket (tömeges személyre szabás). A létesítményekkel kapcsolatos döntések (kapacitások tervezése, telephelyválasztás, a létesítmények berendezése összhangban a folyamatokkal) és a rendszer mûködtetésével kapcsolatos döntések, így például a termeléstervezés, a készletgazdálkodás, az erõforrás-tervezés, az ütemezés stb. szintén a tevékenységmenedzsment elemei.
A tevékenységmenedzsmentben kiemelt szerepet kell kapnia a aminõség-menedzsmentnek, ami akkor lehet sikeres és támogathatja a vevõi igényeknek való hatékony megfelelést, ha beépül a vállalati folyamatokba, s elfogadott filozófiává, mindenki ügyévé válik.
A szolgáltató tevékenységek menedzsmentje annyiban igényel speciális figyelmet, hogy esetükben sokszor a fogyasztó is jelen van a transzformációs folyamatban, s aktívan befolyásolhatja azt. Valójában nehéz éles határvonalat húzni a termelés és a szolgáltatás között: inkább egy átmenetrõl beszélhetünk, melynek két végpontját képviseli a tiszta termelés, illetve a tiszta szolgáltatások. A termelés jellemzõen kézzel fogható, tartós javakat állít elõ, melyek készletezhetek, tárolhatók. A folyamatban a vevõ általában nem vesz részt. A szolgáltatások gyakran megfoghatatlanok, nem készletezhetõk, nem szállíthatók, elõállításuk és fogyasztásuk egyszerre történik. Esetükben nagy a jelentõsége a vevõkhöz való közelségnek, illetve annak hogy a szubjektív elemek nagyobb szerepe miatt nehezebb a minõség értékelése, mérése.
A felhasználó szempontjából a termékek és a szolgáltatások természetesen nem választhatók teljesen külön, a termékhez is kapcsolódnak szolgáltatási elemek (például a termék megvásárlása, átadása az ügyfélnek, a szervizszolgáltatás), s a szolgáltatásokban is vannak tárgyiasult elemek (pl. az oktatási szolgáltatáshoz tankönyvek is kapcsolódnak). A vevõ valójában egy szolgáltatási csomagot vesz.
A tevékenységmenedzsment szorosan kapcsolódik a logisztikához és az ellátási lánc menedzsmentjéhez, és az értékteremtõ folyamatok koncepciójához, mely a termelés, a logisztika és a kapcsolódó szolgáltatások hármasát fogja össze. A vállalati és vállalatok közötti anyagi, információs és kapcsolódó értékáramlások integrált kezelése azt célozza, hogy az erõforrások fogyasztói értékké konvertálása minél hatékonyabban és eredményesebben valósuljon meg.
