Az MRP (Material Requirements Planning) olyan anyagszükséglet-tervezési rendszert jelent, amelyben a végtermék iránti igénybõl kiindulva valamennyi szükséges input gyártása, beszerzése mennyiség és ütemezés szempontjából egyaránt tervezhetõvé válik. A 60-as és 70-es években alakult ki, amikor is a számítástechnika fejlõdése elérte azt a szintet, hogy a korábbinál sokkal rövidebb, néhány napig tartó számításokkal támogatni tudta az ilyen rendszereket.
A kezdeti rendszerek még nem voltak képesek a kapacitáskorlátok (visszacsatolások) kezelésére, ezt a problémát egy késõbbi fejlõdési fázisban sikerült megoldani, az ilyen rendszereket zárt láncú MRP-nek nevezik. Az MRP mûködésének logikáját késõbb kiterjesztették az anyagokról a teljes termelésre (Manufacturing Resource Plamming vagy MRP II.) és a nyolcvanas évektõl kezdõdõen a teljes vállalati mûködésre, az erõforrások összességére (Enterprise Resource Planning vagy ERP, integrált vállalatirányítási rendszerek).
Az MRP rendszer a termeléstervezést rendszer rövid távú eszközei közé tartozik. Idõhorizontjának alsó korlátját a teljes gyártási átfutási idõ és az inputok beszerzési ideje határozza meg. A hosszú és középtávú értékesítési és kapacitástervekbõl kiindulva határozza meg minden egyes elem rendelési, illetve gyártásfeladási idõpontját, a szükséges mennyiségekkel együtt.
A hagyományos készletezési logikával szemben az MRP átfogó készlet- gazdálkodási rendszert alakít ki, amelyben az egyes beépülõ készletelemek keresi étét függõ keresletként kezeli, vagyis összekapcsolja azokat. (A hagyományos rendszereket, amelyekben nem kapcsolódnak össze az egyes készletelemek rendelései, független keresletû készletezési rendszereknek nevezzük. Az MRP rendszerben független kereslete kizárólag a végterméknek és azoknak az elemeknek van. amelyeket közvetlenül is értékesít a vállalat.)
Az MRP rendszer mûködéséhez alapvetõen három inputra van szükség: a termeién vezérprogramra (Master Production Schedule, MPS), az anyagjegyzékre (más néven gyártmányfára, Bili of Matériái, BOM) és a készletnyilvántartásra. A termelési vezérprogram a végtermék (és a szükséges utánpótlási anyagok, pótalkatrészek) idõben ütemezett kibocsátási tervét határozza meg (független kereslet). Az anyagjegyzék megmutatja, hogy a termelés egyes fázisaiban mely elemek és milyen mennyiségben épülnek be egységnyi végtermékbe. A készletnyilvántartásból pedig megállapítható, hogy az adott nyersanyagból, alkatrészbõl mennyi áll rendelkezésre a tervezési idõhorizont egyes periódusaiban.
Az MRP rendszer mûködésének kulcsa az ún. nettósítást folyamat. Adott termékbe ugyanaz a nyersanyag, alkatrész több helyen is beépülhet. Az MRP ezeket az eseteket összevontan, a nyersanyagok szerint rendszerezve kezeli. A különbözõ elõfordulásokat összegzi mint bruttó szükségletet, majd ezeket periódusonként Összevetik az adott idõszakban rendelkezésre álló készletekkel. Meghatározzák a nettó szükségletet, amely a bruttó szükséglet és a tervezett készlet különbsége. A gyártást vagy a rendelést csak akkor kell beütemezni, ha nem áll rendelkezésre megfelelõ mennyiségû készlet.
Az MRP-ben minden egyes nyersanyag vagy alkatrész esetében készül egy rekord minden egyes idõperiódusra. Ebben szerepel adott idõszak bruttó szükséglete, a tervezett készletállomány, a nettó szükséglet, amely az elõzõ kettõ különbsége vagy nulla, ha a készlet nagyobb a bruttó szükségletnél, a tervezett beérkezés, valamint a tervezett rendelésfeladás.
Ez utóbbi két elem meghatározásakor figyelembe kell venni néhány további információt. A tervezett beérkezéshez szükség van a gyártás vagy rendelés mennyiségbeli korlátozásainak figyelembevételére, ugyanis nem mindig lehet a szükséges mennyiséget megrendelni. Vannak esetek, amikor a szükségesnél nagyobb rendelést adhatunk fel, aminek eredményeként a következõ idõszakban készletek lesznek a rendszerben. A tervezett rendeléshez pedig figyelembe kell venni a rendelési vagy gyártási átfutási idõket. Ennek megfelelõen néhány periódussal vissza kell számolnunk a pontos rendelkezésre állás érdekében.
Az MRP rendszer outputjaként megadja, hogy adott nyersanyagot mely idõszakban és mekkora mennyiségben kell megrendelni vagy gyártani ahhoz, hogy a végtermék mennyisége minden idõszakban megfeleljen a tervezettnek. A rendszer tovább finomítható, ha figyelembe vesszük a rendelési és készlettartási költségeket. Eredményeként az egyes rendelések sorozatokba szervezhetõk, csökkentve ezáltal a költségeket.
