A statisztikai folyamatszabályozás (SPC, Statistical Process Control) statisztikai technikák felhasználásával, szabályozókártyák alkalmazásával elemzi és követi nyomon a folyamatokat. Segítségével a szükséges beavatkozások proaktívan, a hibák bekövetkezése elõtt megtehetõk. A selejt keletkezése megelõzhetõ, a folyamatok szabályozott, stabil állapotban tarthatók.
Fontos, hogy a minõségirodalomban a control szót szabályozásnak és nem ellenõrzésnek értelmezik. Az ellenõrzésre a check és az inspection kifejezéseket használják. Ezzel kívánják azt érzékeltetni, hogy „control", azaz szabályozás esetén mindig van adatvisszacsatolás és ha szükséges, akkor beavatkozás is annak érdekében, hogy a folyamat stabil, hibamentes maradjon.
A folyamatok változékonyságát jelzi a következõ példa: egy munkadarab méretére, illetve annak pontosságára alapvetõen a következõ tényezõk hatnak: a gép jellemzõi, az anyag jellemzõi, a munkás képzettsége, figyelme, pontossága, a karbantartás szintje, a környezet állapota, jellemzõi. A felsorolt jellemzõk változásainak kombinációja okozza a méret változását. A jellemzõk változása alapvetõen kétféle lehet: véletlenszerû (általában meghatározhatatlan) vagy rendszeres (meghatározható). A véletlenszerû okok a vizsgált jellemzõ értékét úgy befolyásolják, hogy az egy adott várható érték körül, adott szórással ingadozik. A véletlen okok miatt bekövetkezett változások eloszlása normális. A rendszeres (meghatározható) okok miatti jellemzõ változások megváltoztatják ezt a normális eloszlást.
Az SPC minõségtartó szabályozás, célja a már elért kedvezõ állapot fenntartása, ezért alkalmazása elõtt meg kell szüntetni a rendszeres hibákat, a folyamatot stabil állapotba kell hozni. A statisztikai folyamatszabályozás lényege, hogy a termékbõl meghatározott idõnként meghatározott nagyságú mintát veszünk, s vizsgáljuk annak jellemzõit. Az elemzéssel azt vizsgáljuk, hogy az adott folyamat szabályozott állapotban van-e, a jellemzõk követik-e a normális eloszlást. A jellemzõt, illetve a jellemzõkbõl számított statisztikai mutatókat az idõ függvényében grafikusan ábrázoljuk, ezzel a folyamatról dinamikus képet alkothatunk.
A statisztikai minõségszabályozásnál alkalmazott szabályozó kártyáknak két alaptípusa létezik. A méréses szabályozó kártyáknál a szabályozott jellemzõ mérhetõ érték (például geometriai méret, súly, térfogat, hõmérséklet, idõ). E technika alkalmazásakor feltételezzük, hogy a szabályozott jellemzõ normális eloszlású folytonos valószínûségi változó. A kártyákat általában párosítva használják, a leggyakrabban alkalmazott az átlag-terjedelem kártya és a medián-terjedelem kártya.
A minõsítéses szabályozó kártyáknál a szabályozott jellemzõt két csoportba (pl. jó-rossz; selejt-nem selejt, megfelel - nem felel meg) sorolják. Feltételezzük, hogy a szabályozott jellemzõ Poisson vagy binomiális eloszlású diszkrét valószínûségi változó. A használható kártyatípusok: hibaaránykártya, hibás termékegységek számának kártyája, hibaszámkártya;, termékegységre esõ átlagos hibaszám-kártya.
Egy átlag-terjedelem kártya példáján ismerkedjünk meg a kártyakészítés menetével. Az átlag-terjedelem kártyán 2 diagramot vezetünk, egyet az értékek elhelyezkedési szintjének figyelésére a vizsgált minták átlagáról, egy másikat az ingadozás mértékének figyelésére a vizsgált minták terjedelmérõl. Az átlag- és a terjedelemkártya középponti vonalának és beavatkozási határainak kiszámításához elõzetes adatgyûjtés szükséges. Ennek lépései: döntés az adatgyûjtés idõtartamáról és periódusairól; alcsoportokra osztás (célszerû az alcsoportok mintaszámát 3-5-re választani és legalább 30 alcsoportot vizsgálni); az adatok táblázatba foglalása; alcsoportátlagok kiszámítása; az alcsoport terjedelmének kiszámítása; a nagyátlag kiszámítása; a terjedelmek átlagának kiszámítása; a beavatkozási határok kiszámítása.
Az így elkészített, megfelelõen skálázott kártyákon ábrázoljuk a meghatározott idõnként vett minták átlagértékét és terjedelmét. A szabályozottság hiányát elsõsorban az jelzi, ha pont vagy pontok vannak a beavatkozási határokon kívül, azaz a normális változásokat okozó véletlenszerû okokon kívül rendszeres, meghatározható okok jelentkeztek. Ezeket az okokat meg kell szüntetni, azaz be kell avatkozni.
A rendszert szabályozott állapotban lévõnek tekinthetjük, ha nem voltak beavatkozást követelõ okok a vizsgált idõszakban. A szabályozottság hiányát jelzi az is, ha egymást követõ 7 pont a középponti vonal egyik oldalára esik, 7 pont fel- vagy lefelé mutató trendet alkot (monoton nõ vagy csökken), a pontok a középvonal közelébe esnek, vagy három pont közül kettõ a beavatkozási határ közelébe (a középponti vonaltól számított két és három szórás közötti tartományba) esik. Ekkor ugyanis olyan esemény következett be, amelynek valószínûsége normális eloszlás esetén rendkívül csekély.
