A Pareto-elv - melyet 80/20-as sza­bálynak is neveznek - lényege, hogy a gyakorlatban a tételek viszonylag kis hányada (kb. 20 százaléka) meghatá­rozó jelentõségû az összességében túl­súlyban levõ sok kis tétellel szemben (80 százalék). Alkalmazásával a jelen­tõs kevés", azaz a szignifikáns néhány jól elkülöníthetõ a „jelentéktelen sok"-tól. A módszer ABC-elemzés néven is ismert.

Vilfredo Pareto, a XIX-XX. századi olasz közgazdász, a lausanne-i egye­tem professzora figyelt fel arra, hogy az ország gazdaságának döntõ többsé­ge egy kisebbségben íévõ csoport bir­tokában van. A vagyon 80 százalékát egy 20 százaléknyi kisebbség uralta. Ezt a megfigyelést számos más terü­letre is kiterjesztették és Pareto-elv-ként ismerik. Néhány nem szokványos példa: a közutak 20 százalékán bonyo­lódik a forgalom 80 százaléka, az üz­leti tárgyalások során a tárgyalási idõ utolsó 20 százalékában születik az en­gedmények 80 százaléka, a rendelke­zésünkre álló eszközök 20 százalékát használjuk az idõ 80 százalékában. Eb­bõl következõen különös figyelmet kell szentelni a fõbb utak karbantartá­sára, a tárgyalások utolsó perceire vagy éppen a gyakran használt eszközök ál­lapotára. E példákból is látszik, hogy az elv az élet számos területén használ­ható.

A vállalati gazdálkodásban leggyak­rabban az értékesített termékek, a készletek, a vevõk vagy a szállítók összetételének, relatív súlyának elem­zésére használják a Pareto-elvet. Az elemzés alapján elkészíthetõ az ún. ABC-grafikon, mely segítségével pél­dául megállapítható az, hogy milyen termékek képviselik az árbevételben vagy éppen a beszerzésen belül a leg­nagyobb részarányt, vagy milyen rak­tározott termékek adják a készleten tartott alkatrészek együttes értékének legnagyobb részét.

A széles késztermékválaszték összességében magasabb készletszintet, ezáltal nagyobb tõkelekötést jelent a vállalatok számára. Emiatt érdemes egyrészt rendszeresen felülvizsgálni a választékot, s Összevetni a kapcsolódó költségeket és bevételeket. Másrészt hasznos lehet, ha a termékeket az ér­tékvolumen alapján csoportosítjuk (A, B és C csoport, innen az ABC-elem­zés elnevezés), és a biztonsági készlet­szintet, és a rendelési gyakoriságot és mennyiséget a termékek forgalomban betöltött jelentõsége alapján állapítjuk meg az egyes csoportokban. Kimutat­ható, hogy egy ilyen differenciáltabb készletgazdálkodási politikával csök­kenthetõ a készletekben lekötött tõke.

A disztribúciós stratégiában is al­kalmazható az ABC-elemzés, s az ér­tékvolumennek megfelelõen eltérõ készletezési politika alkalmazható az egyes termékcsoportokra. A kereslet nagy részét adó, de tételszámot tekint­ve kisszámú A csoport termékeit vala­mennyi helyi raktárban, a forgalom ki­sebb részét kitevõ B csoportos termé­keket csak a kiválasztott regionális rak­tárakban készletezik. A forgalomban kevésbé jelentõs (de tételszámban álta­lában nagyszámú) C csoportba sorolt termékekbõl csak a gyárban tartanak késztermékkészletet. A tapasztalatok szerint az ABC-elemzés alkalmazása az elosztási rendszerben jelentõs készlet megtakarításokat eredményezhet.