A minõségrendszerek fejlõdéstörténete négy jól elkülöníthetõ szakaszra bontható. A fejlõdés a minõség-ellenõrzéstõl a teljes körû minõségmenedzsmentig vezet. A minõségrendszerek fejlõdési szakaszai a következõk:
Mûvezetõi minõség-ellenõrzés. Az elsõ minõség-ellenõrzési módszer a XIX. század végének termelési rendszeréhez, a mûhely rendszerû gyártáshoz kapcsolódott. A mûvezetõ az adott munkafázisért, a csoportban dolgozókért minden tekintetben felelõs volt, ezért személyében együtt jelenik meg a mennyiségért és a minõségért való felelõsség, a termelésirányítás és minõség-ellenõrzés. Jellemzõje, hogy ellenõrzésre orientált, célja a hibás munkahely, dolgozó megtalálása.
Önállósult (funkcionális) minõségellenõrzés. A funkcionális termelésszervezéssel megjelent az önállósult minõség-ellenõrzés függetlenített ellenõrökkel (revizorokkal). A minõségellenõrzés súlypontja a végtermék ellenõrzése, azaz az utolsó termelési fázis utáni minõsítés.
Statisztikai minõségszabályozás. A minõségrendszerek fejlõdésében az igazi nagy változást az ellenõrzésbõl a szabályozásba való átmenet jelenti. A nagy tömegû termék minden darabos ellenõrzése idõ- és költségigényes feladat, ezért alakítják ki a statisztikai minõségszabályozás ipari módszereit. Megvalósul az idegen áruk (nyersanyagok, alkatrészek stb.) rendszeres., tervezett ellenõrzése és a gyártás közbeni ellenõrzés is. A kapott eredményeket rendszeresen elemzik és visszacsatolják a gyártási folyamatba azért, hogy a hibát minél elõbb észleljék, az okát feltárják, ezáltal ismétlõdését megakadályozzák, azaz a minõségszabályozás megelõzõ jellegû legyen. (statisztikai folyamatszabályozás).
Teljes körû (totális) minõségmenedzsment (TQM). A fogyasztói igényeket kielégítõ, gazdaságosan realizálható termék elõállításához a minõség alrendszerben teljes körû (totális) szabályozásra van szükség. A minõségszabályozás alapja a piaci információ, és a szabályozás átfogja és rendszerbe ötvözi a beszerzés-termelés-értékesítés teljes láncolatát. A cél a hiba minél korábbi felismerése, kiküszöbölése, valamint a rendszeres elemzés és visszacsatolás révén megelõzése (tehát nem a hibás megkeresése és büntetése).
A TQM-hez vezetõ út legfontosabb állomása az ISO 9000-es szabvány szerinti minõségbiztosítási, illetve minõségirányítási rendszer kialakítása. Az ISO 9000 szabványsorozatot elõször 1987-ben adták ki. A szabvány követelményeket fogalmaz meg a minõségbiztosítási, illetve minõségirányítási rendszerre. Arra készteti az alkalmazókat, hogy gondolják végig, tárják fel, javítsák és írják le, dokumentálják mûködésüket. Ha az így kialakított rendszer teljesíti a szabványban meghatározott követelményeket, egy felhatalmazott, független tanúsító szervezet egy vizsgálat (audit) alapján kiadhatja az erre vonatkozó tanúsítványt.
A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet rendszeres idõközönként felülvizsgálja a minõségbiztosítási szabványokat. Ez történt meg 2000-ben az ISO 9000: 2000 kiadásával. Az új szabvány 4 fõ fejezetben foglalja össze a követelményeket: a vezetõség felelõsségi köre, az erõforrás-menedzsment, a termék elõállítása és a mérés, elemzés és továbbfejlesztés. Ezek kiegészülnek a minõségirányítási és dokumentálási rendszerrel foglalkozó követelményekkel. A szabvány kompatibilis az ISO 14001 környezetirányítási szabvánnyal, kevésbé elõíró, mint a régi, arra irányul, hogy mit kell tenni, és nem arra, hogy hogyan. A szabvány minden nagyobb fejezete a következõ nyolc minõségirányítási alapelvre épül:
Vevõközpontúság. A szervezetek vevõiktõl függenek, ezért ismerniük kell jelen és jövõbeli vevõik szükségleteit, teljesíteniük kell a vevõk követelményeit és igyekezniük kell, hogy felülmúlják a vevõk elvárásait.
Vezetés. A vezetõk gondoskodnak a célok, az irányok és a szervezet belsõ környezetének egységérõl. Olyan környezetet hoznak létre, amelyben az emberek teljes mértékig részt vesznek a szervezet céljainak elérésében.
Az emberek bevonása. A szervezet lényegét minden szinten az emberek jelentik, és az Õ teljes mértékû bevonásuk teszi lehetõvé képességeik kihasználását a szervezet javára.
Folyamatok szerinti megközelítés. A kívánt eredményt hatékonyabban lehet elérni, ha az ezzel kapcsolatos erõforrásokat és tevékenységeket folyamatokként irányítják.
Rendszerszemlélet az irányításban. Az egymással összefüggõ folyamatok közötti kapcsolatok azonosítása, megértése és az adott cél elérését támogató irányítása hozzájárul a szervezet eredményességéhez és a gazdaságos mûködéshez.
Folyamatos tökéletesítés. A folyamatos fejlesztés a szervezet állandó célja (kaizen).
Tényeken alapuló döntéshozatal. A hatásos döntések az adatok és egyéb információk logikai és intuitív elemzésén alapulnak.
Kölcsönösen elõnyös kapcsolatok a beszállítókkal. A szervezet és beszállítói közti kölcsönösen elõnyös kapcsolat fokozza a szervezet és beszállítói értékteremtõ képességét.
Az ISO 9000-es szabványokon kívül egyes iparágakban specifikus - általában sokkal szigorúbb - szabványoknak, illetve elõírásoknak is meg kell felelni. Ilyen például az autóiparban a QS 9000, az élelmiszeriparban a HACCP, a gyógyszeriparban a GLP, illetve GMP, a telekommunikációban a TL 9000.
