A JIT (Just in Time) egy kereslethúzásos logikára épülõ mûködési filozó­fia;, mely rendszerbe kapcsolva kezeli az érték-elõállítási folyamat egyes ele­meit. Fõ célja a vevõk igényének minél magasabb szintû kielégítése, mindennemû pazarlás, veszteség elke­rülése, a folyamatos tökéletesítés (kaizen) és az egyszerûség, áttekint­hetõség elérése.

A JIT alapgondolata Japánból, a második világháború utáni idõszakból származik, és elõször „Toyota terme­lési rendszer"-ként vált ismertté (Eiji Toyoda és Taiichi Ohno dolgozták ki). Abban az idõben egy amerikai üzem körülbelül kilencszer termeléke­nyebb volt, mint egy hasonló japán. Kezdeti alkalmazásakor az anyagok és alkatrészek termelési rendszerben el­töltött idejét akarták minimálisra csökkenteni. Késõbb az volt a célkitû­zés, hogy olyan rendszert alakítsanak ki, amivel biztosítható, hogy a gyártó­üzemben a vevõi igényekhez rugalma­san alkalmazkodó, folyamatos legyen a termékáramlás. Ennek a termelési folyamatnak a megvalósítását nevez­ték el JIT termelésnek, ami végül is úgy értelmezhetõ, hogy a szükséges termé­ket a szükséges mennyiségben és a szükséges idõpontban kell legyártani.

Ma a JIT a folyamatos fejlesztés fi­lozófiája, amely szerint a nem érték­növelõ tevékenységeket és a vesztesé­geket (várakozási idõk, felesleges anyagmozgatás stb.) fel kell tárni és meg kell szüntetni. Ezzel növelni tud­juk a teljesítményt, a minõséget, a szál­lítókészséget, a rugalmasságot és az in­novációs képességet. Egyúttal csökkenteni tudjuk a költségeket. A JIT ki­terjeszthetõ a teljes értékteremtõ fo­lyamatra (értékteremtés).

A JIT elvû anyagellátásnál az alap­anyagot, az alkatreszt, a részegységet felhasználó vevõ saját termelési üte­mének megfelelõen hívja le a rendelé­seket a beszállítótól. A felhasználónál gyakorlatilag bejövõáru-raktár (ide­genáru-raktár) nélkül folyik a terme­lés. Egy ilyen rendszer megvalósításá­hoz és mûködtetéséhez szükség van hosszútávra szóló keret-megállapodásra, korszerû, átfogó információs kap­csolatra, magas minõségi követelmé­nyeknek megfelelõ képességre, átte­kinthetõ folyamatokra, stratégiai partneri viszony kialakítására.

A JIT a termelésszervezésben telje­sen más megközelítést alkalmaz, mint a hagyományos felfogás. A hagyomá­nyos termelési rendszerben az egyes tevékenységek a termelési terv alapján kezdõdnek, minden fázis az elõzõ fá­zis outputját dolgozza fel. Az egyes fá­zisok között gyakran készleteket hal­moznak fel. Ez az úgynevezett nyomá­sos (push) rendszer. Ezzel szemben a JIT a mûködés hatékonyságát a fázi­sok összehangolásával biztosítja, ami­nek következtében a mûveletek közöt­ti készletek minimálisra csökkennek. Az egyes fázisok keresletét a végsõ ter­mék keresletébõl kiindulva, azaz a folyamat végétõl visszafelé haladva ha­tározzák meg. A késõbbi fázis által fel­használt termék vagy alkatrész gene­rálja az új igényt az elõzõ fázis számá­ra. Ez a húzásos (pull) rendszer.

A húzásos rendszert legtöbbször egy úgynevezett kanban rendszer is támogatja. A kanban jelet, üzenetet, kommunikációt jelent - mint például az integetés, kiáltás, jelzõkártya küldé­se vagy elektronikus üzenet - amely­nek segítségével a termelési folyamat­ban a munkadarabok áramlását irá­nyítják. A kanban - mely sokszor kártyák formájában jelenik meg - uta­sítást ad egy bizonyos mûvelet elvég­zésére. Leggyakrabban a kétkártyás rendszert használják: a szállítási kártya engedélyezi., hogy egy terméket az elõ­zõ fázis kimeneti tárolójából a követ­kezõ fázis bemeneti tárolójába szállít­sanak, míg a termelésengedélyezési kártya megrendeli az elõzõ fázistól a kimeneti tárolójából elszállított mennyiség legyártását.