Az ERP (Enterprise Resource Planning) kifejezés alatt integrált vállalat­irányítási rendszert értünk, bár a szó szerinti fordítás alapján inkább válla­lati erõforrás-tervezést jelent. Egyik definíciója szerint olyan standard szoftverekrõl van szó, amelyek a vál­lalat valamennyi tervezési, logisztikai és pénzügyi folyamatát támogatják. Az ERP rendszerek egyfajta átfogó alkalmazását jelentik annak a logiká­nak, amelyet az 1960-as években a termelési rendszerek anyagszükségle­tének tervezésére kezdtek alkalmazni az ún. szükséglettervezési rendszerek­ben (MRP, Material Requirements Planning).

Az anyagszükséglet tervezésének rendszere három alapvetõ adathal­mazra támaszkodik: a termék keresleti információira, amit a termelési vezér­program határoz meg, a termék össze­tételét (és elkészítésének idõbeli üte­mezését is tartalmazó) gyártmányfára. (vagy anyagjegyzékre), valamint a késztermék és az egyes alkatrészek készletadataira. Ezek alapján (a bruttó szükségletet a rendelkezésre álló kész­letek figyelembevételével nettósítva) meghatározza, hogy az egyes alap­anyagokból, alkatrészekbõl mely idõ­pontban és mekkora mennyiséget kell rendelni a termelés folyamatosságá­nak biztosítása érdekében. A számítás­technika fejlõdése meghatározó szere­pet játszott az MRP létrejöttében. Ugyanakkor korlátokat is szabott, mi­vel eredetileg nem biztosították a szá­mítási visszacsatolásokat, nem lehetett tudni, hogy a javasolt terv megva­lósítható-e.

Az anyagszükséglet-tervezés fejlõ­dését azok a következõ generációs MRP-alkalmazások jelentik, melyek már lehetõvé tették a visszacsatoláso­kat (ún. zártláncú rendszerek). Ezzel egy idõben megtörtént az MRP kiter­jesztése a teljes termelésre (MRP II. - Manufacturing Resources Planning, gyártási erõforrás-tervezés), és hamaro­san elkezdõdött az MRP logikájának alkalmazása más vállalati területekre, mint például a -+disztribúcióra (DRP - Distribution Requirements Plan­ning, elosztási erõforrás-tervezés).

Az ERP valamennyi vállalati erõfor­rásra kiterjeszti az MRP rendszerek logikáját. Tulajdonképpen a válla­lati tevékenységi körök (elõrejel­zés, beszerzés, anyagszükséglet-terve­zés, pénzügyek, emberierõforrás-me­nedzsment, értékesítés, disztribúció, minõségbiztosítás, költséggazdálko­dás) közös adatbázisra épülõ me­nedzsmentje valósítható így meg. En­nek legfontosabb szerepe, hogy integ­rálja (kiváltsa) a vállalat különbözõ helyein mûködõ, egymással nehezen kommunikáló információs rendszere­it. Az ERP alkalmas arra, hogy egyet­len rendszerben generáljon rendelése­ket, állítson elõ termelési vagy éppen pénzügyi terveket.

Az ERP kialakításának több fontos pozitív következménye is van a válla­lat számára. Az adatok közös adatbá­zisba kerülnek, így megszûnnek (vagy legalább lecsökkennek) a redundanciák, illetõleg ezzel együtt az egyes funk­cionális területek közötti ellentmon­dások (például a készletadatok eseté­ben). További elõny, hogy az adatok mindezek következtében áttekinthe­tõbbé, (transzparensebbé), könnyen összehasonlíthatóvá válnak. Sokan azt tartják a legfontosabb elõnynek, hogy erõsödhet az üzleti folyamatok átgon­doltsága, az ERP kialakítása ugyanis megköveteli a folyamatok standardizálását, újragondolását. Új folyamato­kat alakíthatnak ki, az elavult folyama­tok pedig eltûnnek.