Korunk egyik gyakran használt kifejezése az integráció. Beszélünk európai integrációról és atlanti integrációról vagy éppen integrált logisztikai és informatikai rendszerekrõl. Az integráció latin eredetû szó, jelentése egységesülés, beilleszkedés, beolvasztás, egységek együttmûködése. Az integráció széles értelemben közeledést, összeolvadást, összekapcsolódást jelent, míg a menedzsment rendszerek az „integráció a folyamatok és az õket irányító döntések közötti kapcsolatrendszer sokoldalúságát és a kapcsolatok szorosságát" írják le (Chikán, 2003).
Vállalatok esetében beszélünk vertikális, horizontális és hierarchikus integrációról. A hierarchikus integráció alatt a vállalati döntési szintek hatékony összekapcsolását értjük, míg a vertikális és a horizontális integráció túllép a vállalat határain s korábbi tevékenységi körén. A vertikális integráció a termelési, elosztási folyamatok két vagy több különbözõ szakaszának egyetlen cégben való egyesítése, míg a horizontális integráció a termelés ugyanazon szakaszában mûködõ különbözõ egységek összefogása egyetlen cégben.
A termelési, elosztási folyamatok (ellátásilánc-menedzsment) természetüknél fogva szakaszokra bomlanak. A különbözõ szereplõk közötti munkamegosztás folyamatosan változhat a környezet változásainak függvényében. A feladatok részfeladatokra bonthatók vagy éppen több feladat kerülhet összevonásra. A feladatok elvégzésének költségei is változhatnak. Minden ilyen esetben felmerül a kérdés, hogy az ellátási láncban mûködõ vállalatok kihelyezzenek eddig végzett tevékenységeik közül néhányat (outsourcing) vagy éppen próbálják meg integrálni a beszállítók, illetve vevõik tevékenységeit, vagy csak azok egy részét.
Vertikális integrációról akkor beszélünk, amikor a termelési, elosztási folyamat több elemét egyetlen cég fogja össze. A vertikális integráció egyik mérõszáma a gyártási mélység, ami a vállalat által hozzáadott érték és a teljes ellátási láncban hozzáadott érték hányadosa. Míg a Ford klasszikus termelési rendszerében a múlt század elején ez a mutató még a 100 százalékhoz közelített, ma már gyakran elõfordul az autóiparban, hogy a gyártó kevesebb, mint 20 százalékát adja a saját neve alatt futó autónak. Jelentõs csökkenéshez vezetett e területen a karcsú termelés módszereinek megjelenése az 1990-es évek elején.
A vertikális integráció kétféleképpen képzelhetõ el: ha a beszállítók irányába terjeszkedik a vállalat, visszafelé irányuló integrációról beszélünk, amikor pedig a disztribúcióba kapcsolódik be, elõreirányuló integrációról van szó. Elõbbire jelentenek példát azok a hazai kereskedelmi vállalatok, melyek a kiskereskedelmi tevékenység elindítása után indultak el visszafelé az ellátási láncban, kialakítva saját nagykereskedelmi rendszerüket. Az elõreirányuló integrációra példa a Nike, ahol az 1990-es évek elején integrálták európai disztribútoraikat, hogy egységes politikát követhessenek az európai uniós értékesítésben.
A vertikális integráció modern példáját jelenti az ún. virtuális integráció. Magretta (1998) a Dell példáján keresztül ismerteti a tulajdonlás nélkül megvalósuló kvázi tulajdonosi kontroll kialakításának lehetõségét. Az integráció alapja itt az informáltság. (A hagyományos körülmények között ezt a tulajdonlás biztosítja.) Eközben itt nincs szó tényleges feladatok átvételérõl, ennek ellenére a Dell a kapcsolódó integrált cégek minden egyes tevékenységét irányítani tudja. Az irányítás alapja egy olyan rendszer, amelyben a vállalat és vevõi közti szoros, közvetlen, a szervezeti rétegek közti átjárhatóságot, valamint információáramlást lehetõvé tevõ kapcsolatot alakítanak ki. A vertikális integráció problémájával („Piac vagy hierarchia?") részletesen foglalkozik a tranzakciós költségek elmélete.
Párhuzamosan tevékenykedõ ellátási láncok azonos fázist képviselõ elemei is összekapcsolódhatnak egyetlen szervezetben. Adott tevékenység volumenének növelésével méretgazdaságossági és választékgazdaságossági hatások érvényesíthetõk. A horizontális integráció egyik kiemelt területe a versenyjogi szabályozásnak, ugyanis eredményeként meghatározó piaci pozíció alakulhat ki, ami sértheti a fogyasztó érdekeit.
Mind a vertikális, mind pedig a horizontális integráció egyértelmû célja, hogy a vállalat kiterjessze koordinációs és ellenõrzési lehetõségeit az ellátási lánc mentén vagy éppen horizontálisan az adott tevékenység szintjén, s ezáltal javítsa üzleti teljesítményét, versenyképességét.







