Korunk egyik gyakran használt kifeje­zése az integráció. Beszélünk európai integrációról és atlanti integrációról vagy éppen integrált logisztikai és in­formatikai rendszerekrõl. Az integrá­ció latin eredetû szó, jelentése egysé­gesülés, beilleszkedés, beolvasztás, egységek együttmûködése. Az integrá­ció széles értelemben közeledést, összeolvadást, összekapcsolódást je­lent, míg a menedzsment rendszerek az „integráció a folyamatok és az õket irányító döntések közötti kapcsolat­rendszer sokoldalúságát és a kapcso­latok szorosságát" írják le (Chikán, 2003).

Vállalatok esetében beszélünk ver­tikális, horizontális és hierarchikus in­tegrációról. A hierarchikus integráció alatt a vállalati döntési szintek haté­kony összekapcsolását értjük, míg a vertikális és a horizontális integráció túl­lép a vállalat határain s korábbi tevé­kenységi körén. A vertikális integráció a termelési, elosztási folyamatok két vagy több különbözõ szakaszának egyetlen cégben való egyesítése, míg a horizontális integráció a termelés ugyanazon szakaszában mûködõ kü­lönbözõ egységek összefogása egyet­len cégben.

A termelési, elosztási folyamatok (ellátásilánc-menedzsment) termé­szetüknél fogva szakaszokra bomla­nak. A különbözõ szereplõk közötti munkamegosztás folyamatosan vál­tozhat a környezet változásainak függ­vényében. A feladatok részfeladatokra bonthatók vagy éppen több feladat ke­rülhet összevonásra. A feladatok elvég­zésének költségei is változhatnak. Minden ilyen esetben felmerül a kérdés, hogy az ellátási láncban mûködõ válla­latok kihelyezzenek eddig végzett tevé­kenységeik közül néhányat (outsourcing) vagy éppen próbálják meg integ­rálni a beszállítók, illetve vevõik tevé­kenységeit, vagy csak azok egy részét.

Vertikális integrációról akkor be­szélünk, amikor a termelési, elosztási folyamat több elemét egyetlen cég fog­ja össze. A vertikális integráció egyik mérõszáma a gyártási mélység, ami a vállalat által hozzáadott érték és a tel­jes ellátási láncban hozzáadott érték hányadosa. Míg a Ford klasszikus ter­melési rendszerében a múlt század ele­jén ez a mutató még a 100 százalék­hoz közelített, ma már gyakran elõfor­dul az autóiparban, hogy a gyártó kevesebb, mint 20 százalékát adja a sa­ját neve alatt futó autónak. Jelentõs csökkenéshez vezetett e területen a karcsú termelés módszereinek megjele­nése az 1990-es évek elején.

A vertikális integráció kétfélekép­pen képzelhetõ el: ha a beszállítók irá­nyába terjeszkedik a vállalat, visszafe­lé irányuló integrációról beszélünk, amikor pedig a disztribúcióba kapcso­lódik be, elõreirányuló integrációról van szó. Elõbbire jelentenek példát azok a hazai kereskedelmi vállalatok, melyek a kiskereskedelmi tevékenység elindí­tása után indultak el visszafelé az ellá­tási láncban, kialakítva saját nagyke­reskedelmi rendszerüket. Az elõreirá­nyuló integrációra példa a Nike, ahol az 1990-es évek elején integrálták eu­rópai disztribútoraikat, hogy egységes politikát követhessenek az európai uniós értékesítésben.