A hat szigma koncepció alapja a folya­matok hibáinak megismerése és meg­szüntetése. Ez egyben annak felisme­rését jelenti, hogy a minõség a folya­matokban jön létre., a jó minõség a megfelelõen szabályozott folyamatok eredménye, azaz nem lehet például egy termékbe a minõséget „beleellenõrizni".

A hat szigma program során sziszte­matikusan mérik a folyamatok hibáit, meghatározzák a teljesítményszinte­ket, összehasonlítják ezeket a legjobb gyakorlattal, és az elterjedt minõség­menedzsment-technikák és -eszközök alkalmazásával folyamatfejlesztést, fo­lyamattökéletesítést hajtanak végre. A végsõ célkitûzés a folyamatok összes hibájának megszüntetése., azaz a nulla hiba elérése. A módszer mind a terme­lõ, mind a szolgáltató folyamatok mi­nõségének javítására használható. Elõsegíti a költségek csökkentését, a hatékony erõforrás-felhasználást, a ciklusidõk csökkentését, a fogyasztói elégedettség növelését.

Eredete az 1980-as évekre tehetõ, amikor az egyik amerikai elektronikai óriás - a Motorola - célul tûzte ki Összes terméke és szolgáltatása színvonalá­nak, minõségének jelentõs mértékû tö­kéletesítését, fejlesztését. Nem egysze­rûen jobbítani szerették volna a muta­tóikat, hanem áttörést akartak elérni. A program során felmérték erõforrá­saikat, és elsõsorban az emberi szaktu­dásra támaszkodva elhatározták a fo­lyamatok szóródásának csökkentését. Nem csak a gyártási folyamatokra kon­centráltak, hanem az összes, így az ad­minisztratív folyamatokra is. A programnak köszönhetõen a Motorola 1987 óta évente átlagosan 20%-kal növelte profitját, tíz év alatt ötszörösé­re növelte eladásait, 14 milliárd ameri­kai dollár eredményt ért el, a hibás késztermékek számát egymilliónként 3,4-re csökkentette, a ciklusidõket évente 30-50%-kal rövidítette és a gyártási költségeket drámaian csök­kentette. Hasonlóan sikeres progra­mot valósított meg a General Electric, a Honeywell, az ABB, a Texas Instru­ments, a Lockheed Martin, az Ameri­can Express, az Ericsson, a Sony, a Honda, a DuPont stb.

A szigma (görög betû: c) a mate­matikai statisztikában az ingadozás mértékét, azaz a szórást meghatározó mutató. Minden folyamatra számos dolog hat, aminek következtében a fo­lyamat egy adott jellemzõje a várható érték körül, bizonyos szórással inga­dozik. E véletlen okok miatt bekövet­kezõ változások rendszerint normál (Gauss-) eloszlást követnek. Egy fo­lyamat annál stabilabb, annál jobb, minél kisebb az ingadozása. Az inga­dozás mértékét a szórással, a szigma értekével fejezzük ki. A hat szigma (ami valójában a várható érték ±6 szig­ma) azt fejezi ki, hogy egy adott para­méter szórása 12-szer fér bele a tûrés­mezõbe.

A hagyományos minõségparadig­ma akkor tekintette megfelelõnek a fo­lyamatokat, ha a várható érték ± 3 szó­rás kisebb volt, mint a tûréshatárok kö­zötti terület. Ez azt jelentette, hogy a folyamat 99,73%-ban volt megfelelõ, azaz 0,27%-ban nem. Ha ezt az érté­ket milliomod részben, PPM-ben (parts per million) akarjuk kifejezni, 2700-as értéket kapunk, azaz 1 millió esetbõl 2700 lesz a hiba. Hat szigma esetén a folyamat 99,999 999 8%-ban megfelelõ, a hiba PPM-ben kifejezve 0,002. Miért mondják mégis, hogy a hat szigma követelmény teljesítése esetén a milliónkénti hiba 3,4? Azért, mert a gyakorlati tapasztalatok szerint a várható érték hosszabb idõtávon a tûrésmezõ közepéhez mérten 1,5 szó­rásnyit elmozdul, így szélsõ esetben a tûréshatáron kívülre esik, 3,4 PPM. Háromszigmás folyamat esetén az el­mozdulásnak „köszönhetõen" a tény­leges érték nem 2700, hanem 66 800 lesz. Egymáshoz viszonyítva egy tény­leges három- és hatszigmás folyama­tot, látható, hogy a javulás kb. 20 000-szeres (azzal, hogy a szórás a felére csökkent).