A globalizálódó legáltalánosabb értel­mezése a nemzetgazdaságok mind nyitottabbá válása. Ez változások so­rozatával valósul meg, amelyben egy­re inkább integrálódnak az egyes or­szágok és gazdaságaik az országhatá­rokat átlépõ gazdasági tevékenységek következtében. A globalizáció legfon­tosabb ösztönzõi a nemzetközi deregu­láció, a szabad tõkemozgások, a szállí­tási és információs technológia fejlõdése és a kulturális homogenizálódás. A globa­lizáció az üzleti folyamatokkal kapcso­latban elsõsorban mint versenyképességi tényezõ jelenik meg. A piaci verseny keretei kitágulnak, egyre több vállalat versenyez már nem csak helyi, regionális piacokon, hanem valami­lyen tevékenységével kapcsolatban áll a világpiaccal. A vállalatok mûködési és jogi keretei egyaránt átlépik a nem­zetállamok határait.

A globalizációs folyamat kezdeti je­lensége a fejlett országok vállalatainak egyre növekvõ mértékû külföldi mûkö­dötöké-beruházásainak megindulása volt a 20. század utolsó évtizedében. A folyamat ellenirányban is haladt, vagyis ezekben az országokban is meg­jelentek más országok a növekvõ ex­port és a mûködõtõke-beruházás ré­vén. A globális piac megfelelõjeként leggyakrabban a tríád országait emlí­tik. Ez földrajzilag Észak-Amerikát, az Európai Uniót és a Távol-Keletet je­lenti. A globális vállalatoknak a föld e régióiban általában vannak telephe­lyeik, kirendeltségeik. A globális válla­latok nemzeti hovatartozása szerint, valamint a fogyasztás területén is a tri­ád országok állnak az élen.

A globalizáció egyik fontos jellegze­tessége, hogy bizonyos iparágakból több vállalat vált globálissá. A globális iparágakról Michael Porter megfogal­mazása szerint akkor beszélhetünk, ha az iparág vállalatainak fontos földrajzi vagy nemzeti piacokon elért pozícióját lényegében a globális pozíciójuk hatá­rozza meg. Az ilyen iparágak vállala­tainak legfontosabb jellemzõi, hogy mûködõtöké-beruházásaik révén or­szág- és kontinenshatárokat átlépve szervezik meg mûködésüket, finanszí­rozásukhoz a nemzetközi pénzügyi piacokat használják, a termelést, a ter­melésellátást és a marketinget a globá­lis piacon összehangoltan, egységesen szervezik meg.

E vállalatok vezetõi kirendeltsége­ik, telephelyeik, gyáraik székhelyének kiválasztásakor az egész világban gon­dolkodnak. Tevékenységük megszer­vezésének legfõbb mozgatórugója a hatékonyság és a növekedés kritériu­mai, ennek érdekében globálisan gon­dolkodnak, a tevékenységükkel együtt járó folyamatok behálózzák az egész világot. Egyfelõl a világ különbözõ ré­szein fellelhetõ elõnyök, másrészt a fo­gyasztói szokások egyre erõsödõ ho­mogenizálódásának kihasználására tö­rekednek. A fogyasztó a vállalatok által kínált termékek és szolgáltatások kö­zötti döntésnél is globálisan gondolko­dik: az igényének megfelelõ terméket akarja megszerezni attól függetlenül, hogy azt a helyi kereskedõnél látta-e vagy egy külföldi televíziós csatorna hirdetésében. Kedvezõ, hogy erre van lehetõsége, de nem feledkezhetünk meg e tendenciák kedvezõtlen hatásairól sem. A modern társadalomban a gyártók maguk siettetik a fogyasztási javak erkölcsi kopását, ami messze megelõzi a fizikai kopást, elhasználó­dást, s ezáltal fogyasztási kényszer ala­kul ki, ami az anyagi javak habzsolását eredményezi. A túlzott fogyasztással felgyorsul a föld erõforrásainak kiak­názása, valamint egyre nehezebbé vá­lik a természeti környezet és az embe­ri tevékenység kölcsönhatásainak ke­zelése (környezeti menedzsment).