A fogyasztói érték (más fordításokban vevõi érték, esetenként - pontatlanul vevõérték- a korszerû marketing megközelítések egyik kulcsfogalma. (A hazai szaknyelvben a. fogyasztó, a vevõ, a vásárló és az ügyfél fogalmak szinonimaként, máskor eltérõ jelentéstartalommal szerepelnek az angol customer megfelelõjeként. A fogyasztó a termék felhasználója, szervezeti vásárlók esetében vevõkrõl;, szolgáltatásokban inkább ügyfelekrõl beszélünk. A hazai szaknyelv azonban nem egységes e tekintetben.)
Kotler meghatározása szerint a fogyasztói érték (customer value) a teljes fogyasztói érték és a teljes fogyasztói érték költségének különbsége. Elõbbi azoknak az elõnyöknek az összessége, melyet a fogyasztó egy adott terméktõl vagy szolgáltatástól elvár. Elemei a termék értéke mellett a kapcsolódó szolgáltatások, a személyzet és a vállalati imázs által képviselt érték. A teljes fogyasztói költség a termék vagy szolgáltatása értékelése, beszerzése és használata során felmerülõ költségeket jelenti, s a pénzügyi költségeken túl a vevõ idejét, energiáját, pszichikai költségeit is tartalmazza.
Más megfogalmazásban a fogyasztói érték „a vevõ szubjektív véleménye arról, hogy egy termék vagy szolgáltatás milyen mértékben felel meg a várakozásainak" (Chikán-Demeter, szerk., 1999). Ez a vélemény egyben azt is meghatározza, hogy a fogyasztó mennyit hajlandó fizetni a termékért, így közvetve a vállalat árbevételére és a nyereségére is hat. A fogyasztó értékítéletét a termék (szolgáltatás) jellemzõi mellett az is befolyásolja, hogy milyen ráfordítással szerezheti meg azt, vagyis az adott jószág összességében mekkora (érték) többi etet képvisel számára. A vevõ által értékelt jellemzõk megismeréséhez fontos a fogyasztói magatartás megértése és a fogyasztói elégedettség mérése. A különbözõ fogyasztói elégedettségi modellek arra is felhívják a figyelmet, hogy gyakran a vevõi elvárások nem megfelelõ észlelése okozza a problémát. Hiába állít elõ a vállalat kiváló minõséget az általa kialakított termékspecifikáció szerint, ha a vevõk számára kritikus szempontokat nem vették figyelembe, s az ügyfél valójában más jellemzõket értékelne.
Egy másik, általánosan elfogadott közelítés az érték három, illetve négy dimenzióját különbözteti meg: a használati érték, a hely- és az idõérték mellett több szerzõ a tulajdon értéket is külön kiemeli. A használati érték a termék azon tulajdonságaiból adódik, melyek igény kielégítésre alkalmassá teszik. A hely-, illetve az idõérték azt jelenti, hogy a termék a fogyasztó számára ott, illetve akkor rendelkezésre áll, amikor az igény jelentkezik. A tulajdonérték a fogyasztó számára a rendelkezési jogot, illetve annak megszerezhetõségét takarja. Ezek a dimenziók közelebb visznek az érték létrehozását biztosító vállalati folyamatokhoz (* értékteremtés)
A fogyasztói érték létrehozásában fontos szerepük van a közremûködõ személyeknek. Az érték-nyereség lánc koncepcióban Heskett és munkatársai megfogalmazzák, hogy a mai alkalmazotti elégedettség, hûség és elkötelezettség befolyásolja a jövõbeli fogyasztói elégedettséget, hûséget és elkötelezettséget, s ezáltal a nyereséget és a növekedést, összességében a tulajdonosi értéket.
Grönroos kiemeli, hogy a fogyasztói érték alapját a hosszú távú üzleti kapcsolatok jelentik. Ha a vállalat a vevõk számára megfelelõ minõséget és értéket képes nyújtani, ez alapot teremthet a folyamatos pénzáramláshoz, a tulajdonosi értéknöveléséhez is. Mindez akkor lehetséges, ha a menedzsment hosszú távon gondolkodik, s nem a rövid távú értékteremtést helyezi elõtérbe.
A fogyasztói (vevõi) érték, vagyis a fogyasztók számára a vállalat által nyújtott érték mellett érdemes említést tennünk a vevõértékrõl is (value of customer), arról az értékrõl, melyet az üzleti kapcsolatok, egy-egy hûséges ügyféllel, vevõvel való tartós kapcsolat jelent a vállalat számára. (Fordításokban elõfordul, hogy a vevõk számára nyújtott érték szerepel vevõ értékként, a két fogalom azonban nem azonos.) A vállalat számára értéket jelentenek a visszatérõ vásárlók, illetve a meglévõ szerzõdések, stabil üzleti kapcsolatok, mivel kisebb tranzakciós költséggel járnak, kiszámíthatóbb, stabil keresletet jelenthetnek, segíthetik a fejlesztést, korszerûsítést stb. Ugyanez a logika kiterjeszthetõ a beszállítói kapcsolatokra is. Az értékteremtés folyamata tehát mindenképpen kölcsönösségen alapul (kapcsolati marketing). A vevõérték - szemben a számos szubjektív elemet tartalmazó fogyasztói értékkel - számszerûsíthetõ is. A számítás alapját az ügyfél által termelt nettó nyereség (és nem az árbevétel!) jelenti. Az ügyfél teljes életciklusa (az üzleti kapcsolat fennállásának ideje) alatt generált várható bevétel és a kiszolgálásának költségei (beleértve a kapcsolattartást is) különbségeként kiszámítható az a fedezet, amellyel a vevõ a vállalat fix költségeinek fedezéséhez hozzájárul (fedezetssámítás). A kiszolgálás költségeinek elemzését segítheti a tevékenység alapú költségszámítás, a kapcsolat menedzselését (szükség esetén a feltételek módosítását) az erre épülõ tevékenység alapú menedzsment. Az ügyfélkapcsolatok menedzsmentje az információtechnológia eszközeit felhasználva segíti a vevõkkel való kapcsolattartás, a kölcsönös információáramlás és feldolgozás folyamatát, s ezáltal szintén hozzájárulhat a vevõérték meghatározásához (s a fogyasztói érték növeléséhez is).







