A vállalati siker mércéje egyre inkább nem önmagában a pénzügyi eredmé­nyességben, hanem az értékteremtés gondolatában jelenik meg. Az érték, az értékteremtés, az érték alapú vállalat­vezetés fogalmai egyre szélesebb kör­ben ismertek, ugyanakkor gyakran kü­lönbözõ közelítéseket takarnak. Az érintettek jólétét elõtérbe helyezõ gaz­dálkodás, illetve a tulajdonosi érték növelésére irányuló szemlélet hívei egyaránt az „érték alapú" vagy „érték­központú" vállalatvezetés kifejezést használják. Megjelenik az érték fogal­ma a marketing, a termelés és más me­nedzsmentterületek irodalmában is, elsõsorban a fogyasztói értéket (vevõi értéket) helyezve a középpontba.

A tulajdonosi érték (shareholder value; néhány korábbi fordításban részvényesi érték) követõi azt vallják, hogy az üzleti tevékenységet folytató szervezetek alapvetõ célja a tulajdono­si érték növelése (pl. Rappaport, 2002). Általában e szemléletmód kö­vetõi is elismerik, hogy tulajdonosi ér­ték nem létezhet fogyasztói érték (customer value; más fordításokban vevõi érték) nélkül: a hosszú távú pozitív cash-flow elégedett ügyfeleket feltéte­lez. Ugyanakkor fordítottan nem min­dig érvényesül automatizmus: az elé­gedett fogyasztók és a fogyasztóknak szolgáltatott érték nem jelenti feltétle­nül a tulajdonosi érték növekedését. A vállalati döntések mércéje e szerint az lehet, hogy teremtenek-e értéket a tulajdonosok számára.

A tulajdonosi érték létrehozása többletérték teremtését jelenti: a vállalat számára forrásokat biztosító tulajdonosok a tõkeköltséget (az alternatív be­fektetések várható hozamát) meghala­dó hozamot várnak. A tulajdonosi ér­ték növeléséhez ugyanakkor - üzleti vállalkozásokról lévén szó - a fogyasz­tó számára nyújtott többletértéken ke­resztül vezet az út, mely akkor jön lét­re, ha az eladott termék (szolgáltatás) fogyasztó által észlelt hasznossága meghaladja a megszerzéshez kapcso­lódó ráfordításokat.

A tulajdonosi értéket, illetve a fo­gyasztói értéket hangsúlyozó közelíté­sek is láthatóan egyetértenek abban, hogy az érték forrása a vállalati mûkö­désben van. A fogyasztó számára érté­ket képviselõ elemeket a különbözõ vállalati tevékenységek, folyamatok biztosítják: a használati értéket (a meg­felelõ terméktervezést feltételezve) a termelés (a tágan értelmezett termelés, vagyis termékek vagy szolgáltatások elõállítása) hozza létre, a hely és az idõ értékét, vagyis a termék megfelelõ idõ­ben megfelelõ helyre való eljuttatásá­ról a logisztika gondoskodik. E folya­matok integrált kezelését célozza az ér­tékteremtõ folyamatok koncepciója, melyek a vállalat erõforrásainak fo­gyasztói értékké történõ konvertálását valósítják meg. (Chikán-Demeter, szerk.j 1999) A fogyasztó számára ér­téket létrehozó tevékenységek sziszte­matikus egymáshoz kapcsolódását hi­vatott kifejezni a Michael Porter nevé­hez fûzõdõ > értéklánc-megközelítés. Az ellátási láncok koncepciója az érték­láncok egymáshoz kapcsolódását feje­zi ki, mely egyben azt is jelzi, hogy a vál­lalkozások értékteremtõ képességét és üzleti teljesítményét nemcsak saját tevékenységük, belsõ folyamataik, ha­nem-üzleti kapcsolataik, az ellátási lánc kapcsolódó tagjainak teljesítmé­nye s a velük való együttmûködés ered­ményessége és hatékonysága is befo­lyásolja   (ellátásilánc-menedzsment).