Az értéklánc fogalma az 1980-as évek második felében terjedt el a stratégiai elemzés területén. Manapság a leg­népszerûbb elemzési eszközök közé tartozik a világon. Az értéklánc-kon­cepciót Michael Porter, a világszerte is­mert stratégia-szakértõ fejlesztette ki. Az értéklánc-koncepció célja a vállalat számára versenyelõnyt nyújtó források felkutatása és mûködésük megértése.

A versenyelõny eredetének megér­téséhez szükség van a vállalati tevé­kenység részleteinek megismeréséhez, mivel minden egyes tevékenységi te­rület, valamint a területek közötti kap­csolatrendszer is potenciálisan elõny forrása lehet. Az értékláncelemzés ki­indulási pontja az, hogy a vállalati te­vékenységrendszer felbontható straté­giailag fontos tevékenységi területekre annak érdekében, hogy megértsük a költségekre gyakorolt hatásukat, vala­mint hozzájárulásukat a potenciális versenyelõnyök kialakításához. A vál­lalatok a stratégiailag fontos tevékeny­ségek versenytársakénál olcsóbb vagy jobb megvalósításával érhetnek el ver­senyelõnyt.

A vállalat értéklánca egy szélesebb értékfolyamba, az ellátási láncba kap­csolódik be. A vállalat termékei szá­mára alapanyagokat és alkatrészeket gyártó beszállítók is rendelkeznek sa­ját értéklánccal. A szállítók értéklánca ezen alkatrészek és anyagok révén be­épül a vállalati értékláncba, és így ha­tással van annak jellemzõire is. A vál­lalat terméke elkészülte után az érté­kesítést végzõ kereskedõkhöz kerül, amelyek szintén rendelkeznek saját ér­téklánccal, és például az értékesítés során nyújtott szolgáltatások révén hoz­zájárulnak ahhoz, hogy az a vevõ szá­mára értékesebbé váljon. De nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy a vevõ is rendelkezik értéklánccal, amelybe az eladó értéklánca beépül. Végsõ soron a terméknek a vevõ érték­láncában betöltött szerepe határozza meg, hogy a terméket elõállító vállalat milyen lehetõségekkel rendelkezik ter­méke megkülönböztetésére a többi vállalat termékétõl. Tehát a vevõ ér­tékláncából, azaz a vevõi igényekbõl kell kiindulni a stratégiai elemzés elvégzésekor (ellátásilénc-menedzsment).

Minden vállalat sajátos, egyedi mó­don szervezi meg tevékenységét, me­lyet befolyásol múltja, stratégiai elkép­zelései és számos környezeti tényezõ. Az egyes vállalatok értéklánca tehát különbözik egymástól. A vállalati ér­téklánc vizsgálatának szintjét az egyes üzletágak vagy más néven stratégiai üz­leti egységek (SÜE) jelentik, mivel ezek feladata az adott iparágban jelentkezõ konkrét vevõi igények kielégítése. Te­hát a több, eltérõ terméket gyártó, több iparágban jelen lévõ vállalatok esetén az elemzést az iparágak szerint külön kell elvégezni. Az elemzés alap­összefüggését az jelenti, hogy a válla­lat által a vevõ számára elõállított ér­téknek-amit a piacon megszerzett ár­bevételen keresztül mérhetünk - meg kell haladnia az elõállításhoz szüksé­ges költségeket, azaz az értéklánc fel­bontható értéktermelõ tevékenysé­gekre és nyereségre. Az értékteremtõ tevékenységek egymástól mind fizikai­lag, mind pedig technológiailag elkülöníthetök. Minden egyes értékterem­tõ tevékenység elvégzéséhez szükség van beszerzett inputokra, emberi erõ­forrásra, kell alkalmazni valamilyen technológiát, és a tevékenység során felhasználnak és keletkezik is informá­ció.

Az értékteremtõ tevékenységeket két nagy csoportra bonthatjuk: elsõd­leges és támogató tevékenységek. Az elsõdleges tevékenységek általános, min­den iparágban fellelhetõ öt fõ csoport­ja közé tartozik: a bemenõ logisztika, a termelés, a kimenõ logisztika, a mar­keting és értékesítés, valamint az érté­kesítéshez kapcsolódó szolgáltatások. A támogató tevékenységek körébe a be­szerzés, a technológiai fejlesztés, az emberierõforrás-gazdálkodás és az ál­talános vállalati infrastruktúra tarto­zik.

Minden egyes értékteremtõ tevé­kenység esetében három - a verseny­elõny szempontjából fontos - szerep­kört különíthetünk el. A közvetlen te­vékenységek a vevõ számára közvetle­nül érzékelhetõ értékek elõállításában vesznek részt. Az indirekt tevékenységek teszik lehetõvé a közvetlen tevé­kenységek elvégzését. Végül pedig minden tevékenységben jelen van a minõségbiztosítás valamilyen formája és módja.

Az értéklánc elemzése az általános értéklánc-kategóriák konkrét, az adott vállalatra vonatkozó tevékenységekre való felbontásával kezdõdik. A felbon­táshoz szempontként a technológiai és a költségviszonyok szerinti elkülönü­lést lehet használni. A felbontás mély­ségének meghatározásához érdemes figyelembe venni, hogy az elemzés cél­ja a termék megkülönböztetésére nagy hatást gyakorló elemek és a jelentõs vagy növekvõ költségtényezõt jelentõ tevékenységek azonosítása.

Az értéklánc Összetevõinek azono­sítását követõen figyelmünket az egyes elemek közötti kapcsolatrend­szer elemzésére fordíthatjuk. A tevé­kenységek közötti kapcsolatok opti­malizálásával vagy jobb koordinálá­sával szintén versenyelõnyre lehet szert tenni.