Egy újabb fejezetet dolgoztunk most fel a Henry Ford: Ma és Holnap írásából. Újra jobbnál jobb példák, meghökkentő adatok, példaértékű útmutatások.VIII. A pazarlás elkerülése
Veszteségek, feleslegek, pazarlás. Különböző kifejezések, de ugyanazt jelentik: olyan munkát végzünk, vagy olyan anyagot használunk fel, amit nem kellene, nincs rá szükség, nem fog érte fizetni a vevő.
Továbbra is azt látom - haladva előre a fejezetekben-, hogy a közhittel ellentétben, a vevőközpontúság, a "közösségért" való munka nem Toyodánál, hanem már Henry Fordnál kezdődött.
"Hogy is kell kifejeznünk a pazarlást? A pazarlást rendesen anyagmennyiséggel szoktuk kifejezni. Ha a háziasszony kétszer annyi élelmiszert vesz, mint amennyire családjának szüksége van, s a fölösleget eldobja, pazarlónak mondjuk. De vájjon takarékos-e az a háziasszony, aki az ellenkező végletbe esik és csak feleannyit ad családjának, mint kellene? Egyáltalában nem, sőt pazarlóbb, mint az előbbi háziasszony, mert nem élelmiszereket, hanem emberi életet pazarol. Megfosztja családját attól az erőtől, melyre a munka elvégzéséhez szüksége van."
Nem tudtam megszámolni hány konkrét példát mutat be Ford az újrahasznosításra. Szinte már el se tudom képzelni azt, hogy kidobtak e bármit is. Amit külön kiemelnék, a számszerűsítés. Tudatosan példáiban bemutatja, hogy hány ezer-tízezer vagy akár millió dollár költségcsökkentést értek el a fejlesztések, az ötletek által.
"Vegyük például egy bánya szénrétegét. Addig nem fontos, amíg a bányában hever, de rögtön fontos dologgá válik, mihelyt egy darabját kibányásszák és például Detroitban kirakják, mert most már egy csomó emberi munka van beléfektetve a bányászás és szállítás folytán. Ha ezt a széndarabot elprédáljuk, ami más szóval azt jelenti, hogy nem használjuk fel a lehető legjobban egy csomó ember bér idejét és energiáját pazaroltuk el. Nem lehet sokat fizetni egy olyan munkásnak, aki olyasvalamit termel, amit el lehet prédálni.
A mi pazarlási elméletünk túlmegy a szóban forgó anyagon s a termelésére fordított munkát keresi. Mi a munkát a lehető legjobban ki akarjuk használni, hogy jól meg is fizethessük. Minket nem a konzerválás érdekel, hanem a felhasználás. A legutolsó porcikáig fel akarjuk használni az anyagot, nehogy emberi munka kárba vesszen. Az anyag nem kerül semmibe, addig nem számít, amíg az emberek kezébe nem kerül."
Társadalmi felelősségvállalás példája
"Az ipar egyik kötelessége a társadalommal szemben, hogy az anyagot a lehető legjobban kímélje, még pedig nemcsak azért, hogy az előállítási költséget csökkentse (ugyan ez is fontos), hanem főképpen azért, mert takarékoskodnunk kell azokkal az anyagokkal, melyek termelése és szállítása a társadalom vállára nehezedik."
